Pár szó a német gyarmatosításról
Nem sokkal az egységes német állam 1871-es megalakulása után, a fiatal birodalom belevetette magát az Afrikáért folyó versenyfutásba. Ez egy rövid azonban elég mozgalmas, az első világháborúig tartó fejezet volt a történelemben.
A gyarmatok elnevezésében nem a kreativitás, sokkal inkább a praktikum játszotta a főszerepet, így kaphatták a Német Kelet-Afrika (Burundi, Mozambik, Ruanda, Tanzánia), Német Délnyugat-Afrika (Namíbia) és Német Nyugat-Afrika (Kamerun és Togo) nevet a birtokba vett területek.
A Német Birodalom afrikai kalandjának az első világégés vetett véget. A témánk szempontjából fontos országot 1915-ben Dél-Afrika foglalta el és 1990-ig irányítása alatt is tartotta.
Dél-Afrika részeként
Az elvesztett háború és a dél-afrikai hódítás hatására több ezer német hagyta ott Namíbiát, mégis tízezrek maradtak, akik társadalmi helyzete tulajdonképpen nem romlott. Igaz ugyan, hogy az addigi egyetlen hivatalos német nyelvet felváltotta az angol és az afrikaans, azonban a gyakorlatban még mindig a gazdasági és politikai élet meghatározó közvetítőnyelve maradt. 1984-ben sikerült elérni, hogy ismét hivatalos státuszt kapjon, amit csupán 1990-ig élvezhetett. Dél-Afrika kivonulásával és a függetlenedéssel ugyanis visszatért az angol egyeduralma, a német ismét csupán elismert, de továbbra is fontos nyelv maradt.
A német kisebbség ugyan előnyös helyzetben volt fehér népként az apartheid idején, azonban így is igyekeztek saját, különleges identitását megvédeni, például az 1920-as, 30-as években még a búrokkal való házasságot is helytelenítették. Az államtól viszont továbbra is megkapták a támogatást saját iskolák és szervezetek működtetésére.
A második világháború után, az 1950-es években volt egy jelentősebbnek mondható kivándorlási hullám Namíbiába, mely az 1980-as évtizedben megismétlődött.
1990 óta
A namíbiai függetlenséget kiharcoló SWAPO párt, mely ma is hatalmon van, több helyi németet is a sorai között tudott. Az itteni evangélikus egyház is fontos szerepet játszott az apartheid elleni küzdelemben. Mára lezárult az országban az „átmeneti” időszak, a „nemzeti megbékélés” elve szerint véget ért a korábbi igazságtalan gazdasági és szociális tagozódása a társadalomnak. Igaz Namíbia ma is szenved a szegénységtől, azonban az új elitben megjelentek a korábban kiszorított feketék, sőt egy reform révén földvásárlásra is lehetősége nyílt a társadalom többi részének is. A német kisebbséget ezek a változások igazából nem érintették, szerepük továbbra is olyan fontos az ország gazdaságában és politikai életében, mint eddig. A „nemzeti megbékélés” elve is biztosítja ezt számukra.
Körülbelül 30 ezerre teszik a német anyanyelvű és magukat is németnek vallók számát a mai Namíbiában. Ők főleg az ország középső és déli részén élnek: a fővárosban, Windoekben (németül Windhuk), Swapokmundban, Lüderitzben. Saját iskolai hálózatuk, külön egyházuk, médiájuk van. Az Allgemeine Zeitung, amit 1916-ban, tehát a dél-afrikai uralom első évében, alapítottak ma is vezető napilapjuk. A fiatalok által használt namíbiai, „szlenges” német nyelv igen népszerű, Namsläng-nek vagy Namlish-nek is nevezik. Easy Eric Sell, azaz EES nevű rapper műveli ezt a dialektust nagy tehetséggel.
A német kultúra hatása
Elsősorban a német nyelv meglétét kell megemlíteni, ugyanis, amint korábban említettem informálisan nagyon fontos a szerepe. Nem csak a gazdasági és üzleti életben, hanem egyfajta lingua franca-ként, közvetítőnyelvként szolgál más területeken is. Sokat segít ebben az, hogy van hasonlóság a német és az angol, a német és az afrikaans nyelvek között. Egyébként Namíbia és az egykori gyarmattartó között ma jónak mondhatók az államközi kapcsolatok. Nem csak turisták tízezrei, hanem befolyásos üzletemberek is utaznak ide, akik aztán az anyanyelvükön kommunikálnak tovább. Német feliratokkal (útjelző táblákon, termékeken) azonban már kevésbé találkozik az ember, viszont a szolgáltatóiparban dolgozók odafigyelnek, arra, hogy például a „Pékség” felirat mellett a „Bäckerei” is szerepeljen. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy a német kisebbség leginkább ebben a szektorban dolgozik, így ezt természetesnek is veszik.
Számos városnév mellett rengeteg utcanév is emlékeztet arra, hogy itt valamikor német telepesek éltek. Az első általuk alapított települést a terület megvásárlójáról, Lüderitznek nevezték el, ma ez egy kb. 15 ezer fős város. Igaz azonban az is, hogy 1990 után több út nevét is megváltoztatták, hogy azok inkább a fekete történelmi személyiségek nagyságát hirdessék. Persze volt, aki ilyen „történelmi személyiség” alatt saját magát értette. Így lett Swapokmund Kaiser Wilhem Staße-ből Sam Nujoma Avenue. A patinás épületeket azonban nem lehet eltüntetni, mely igen feltűnően hirdeti a német kultúra egykori befolyását (lsd. képek).
A 30 ezer anyanyelvi német mellett még kb. 15 ezer az NDK-ban született fekete namíbiai is beszéli a német nyelvet. A megbízhatatlan adatok miatt csak valószínűsíteni lehet, hogy pár százezren beszélik a németet második vagy harmadik nyelvként. Nagyon érdekes, hogy kialakult a németnek egy ún. pidzsin variánsa is, azok között, akik Európában felnőve alig tanulták meg a nyelvet, illetve inkább azon idősek beszélik ezt, akik korábban németek alkalmazásában dolgoztak. Íme, néhány példamondat, ami mutatja, hogy egy nagyon leegyszerűsödött, de még érthető nyelvről van szó (alap nyelvismeret szükséges): Lange nicht sehen. – Rég láttalak. ; Spät Uhr. – Késő van. ; Herr fahren Jagd, nicht Haus. – Az úr elutazott vadászni, nincs itthon.
A namíbiai németség száma stagnál, aránya a lakosságon belül csökken. Ennek oka az, hogy más népcsoportokban nagyobb a gyermekvállalási kedv. Elvándorlás alig jellemzi őket, és meglepő módon nem Németországba, hanem a szomszédos Dél-Afrikába emigrálnak azon kevesek, akik így döntenek.
Német-namíbiai kapcsolatok
A két Németország egyesítése és Namíbia függetlenedése egy időre esett, innentől, azaz 1989-90-től számítható a jelenleg is példás együttműködés újrakezdése. Ehhez olyan szimbolikus lépések is hozzájárultak, mint például Peter Katjavivi személye, korábbi SWAPO tag, aki 2006-ig a berlini nagykövet volt, illetve az egykori gyarmattartó részéről két alkalommal is, 1989-ben és 2004-ben is hivatalos szinten hangzott el bocsánatkérés a XX. század elején a herero és nama törzsek sérelmére elkövetett népirtás miatt. A gyakorlatban Berlin Windhoek legnagyobb segélyezője, mely leginkább fejlesztési hozzájárulásokat tesz ki: nagyban támogatja az infrastruktúra és szociális intézmények fejlesztését is. Élénk a két ország között a felsőoktatási együttműködés, értelemszerűen a német egyetemekre jelentkeznek sokan Namíbiából, főleg az itteni német fiatalok. Windhoekban van irodája a Goethe Intézetnek is.
Lüderitz egyik utcácskája. Forrás: http://katharinenyden.files.wordpress.com/2012/04/dsc02947.jpg
Az előző kép távolabbról. Forrás:http://2.bp.blogspot.com/-2E_lxLoSU00/TeDTitzbKNI/AAAAAAAAAtM/OjJugW-t1oc/s1600/DSC00199.jpg
Lovas emlékmű Windoekban, melyet II. Vilmos császár tiszteletére állítottak 1912-ben. Az 1904-1907 között zajló háborúban elesett német katonáknak is emléket állít. Ma is sok vitát okoz a megléte, ugyanis ebben a háborúban majdnem teljesen kiirtották a herero és nama népességet. Sokak szerint a független Namíbiában nincs szükség ilyen szoborra. http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/de/Kirche_denkmal_nam.jpg
Swapokmund híres, barokk stílusban épült ún. Hohenzollerhaus-ja. Korábban hotel, bár sokak szerint titkos bordélyház volt. 1972-óta védelem alatt áll és magántulajdonban van. Forrás:http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e3/Hohenzollernhaus_Swakopmund.jpg
Swapokmund egy részlete. Forrás:http://images.travelpod.com/tripwow/photos/ta-0099-97f8-52a4/german-architecture-swakopmund-swakopmund-namibia+1152_12765247695-tpfil02aw-10321.jpg
Helmut Lewin, namíbiai német festő, építész 1936-ban. Forrás: wikipedia
Helmut Lewin: Aloe domb c. festménye. Forrás: wikipedia
Easy Eric Sell rapper, művésznevén EES, egy mai híres namíbiai német. Forrás: http://www.townshiptimes.co.za/wp-content/uploads/2012/10/EES-germany-Photoshoot-01-photo-by-Sinan-Photographysmall1.jpg
