Amikor a nyugati hatalmak katonai támogatást nyújtottak a felkelőknek. nemcsak Kadhafi rezsimjének leváltásában akartak segédkezni, hanem az új Líbia számára demokráciát akartak exportálni. Az átmenet folyamata azt mutatja, ennek számos akadálya van, de akadnak biztató jelek is.
Lassan semmi nem marad abból a reményből, amelyet a líbiaiak Kadhafi bukásakor érezhettek, hogy most lapozhatnak egyet a történelemkönyvben. Éppen az évforduló előestéjén nyilatkozta Mohamed el Megaryef, a törvényhozási elnök, hogy az ország felszabadítása még nem fejeződött be, a közbiztonság is inkább közbizonytalanság. Ezt bizonyítják az amerikai konzulátus elleni merénylet, a Kadhafit megtaláló huszonéves fiatal elrablása, bani walidi megkínzása és az erre válaszul a napokban indított bosszúhadjárat.
Egyelőre hiábavalónak bizonyul az állam azon törekvése, hogy integrálja vagy lefegyverezze az ország számos vidékén a hatalmat a kezükben tartó milíciákat.
A bizonytalansági tényezők ellenére a nyáron sikeres választásokat tartottak. A 199 tagú törvényhozásban 120 a független képviselő. Az eredmények, meglepetésre, nem követték az arab tavasz más országainak a trendjét. Líbiában az iszlamisták, a Muzulmán Testvériség nem tudott vezető erővé válni, sőt. Ugyanakkor a végrehajtó hatalomnak eddig nem sikerült megfelelő vezetőt találni. Az első kormányfő 25 nap után távozni kényszerült, mert a képviselők nem fogadták el a miniszterjelöltek névsorát. Az új miniszterelnök Ali Zeidan, aki megszerezte a Nyugat támogatását a felkelőknek, november végéig kísérletezhet a kormányalakítással. Megválasztása után gesztusértékűnél is nagyobb kijelentést tett az iszlamisták felé, amikor azt mondta, hogy az ország hitbeli alapja az iszlám és így ez lehet az államberendezkedés alapja.
Az ország számára elengedhetetlen, hogy mihamarabb meglegyen az a személy, akinek a befektetők bizalmat szavaznak. Az ország gazdaságának jelentős növekedési potenciálja van. A Nemzetközi Valutaalap erre az évre 116 százalékos növekedést vár, igaz a nyolc hónapig tartó polgárháború teljesen lenullázta a líbiai gazdaságot. A gazdasági jelentőséget növeli az a tény, hogy Afrikában Líbia rendelkezik a legnagyobb olajtartalékkal, aminek a minősége is kimagasló, ezért a finomítás költségei is kisebbek. Másfelől az országnak szinte egy cent adóssága nincs, ellenben 175 milliárd dollárra tehető a külföldön fellelhető állami vagyon.
A líbiai helyzet geopolitikailag meghatározhatja az észak-afrikai régió jövőjét, biztonságát. Ezért a hatalomnak meg kellene végre találni azokat az utakat, amelyeken elindulva stabilizálhatja az országot.