Nem sokkal azután, hogy Indhuja Pillai elvégezte a műszaki egyetemet, és 23 éves lett, szülei nekiláttak a vőlegénykeresésnek. Tamil, egyetlen gyermek, 162 cm magas, vegetáriánus – ezekkel az adatokkal jelent meg a lány profilja azon a házasságközvetítő oldalon, melyre a szülők töltötték fel az adatokat. Az eset nem újdonság Indiában, sőt régóta bevett szokás, hogy a szülők sokszor a lány tudta nélkül teszik meg az első lépéseket. Később azonban Indhuja megtudta a dolgot.
„Az egyáltalán nem én voltam. Kezdő vállalkozó vagyok, és gyűlölöm a multikat. Mérges voltam, hogy úgy adtak el, mint egy nőt, aki kétségbeesetten keres férjet”- mondta a lány.
Indhuja fellázadt szülei merénylete ellen és csinált magának egy házassági portált, ahol saját elképzelései szerint alkothatta meg profilját. A marry.indhuja.com egy szatirikus eszköze a társadalomkritikának. Akkor még nem tudta, hogy ezzel, ha férjet nem is fog, de ő lesz az indiai internet új sztárja, akire a fiatalok mind felnéznek, és akinek oldalait immár millió számra osztják meg. Pedig sztár lett. Talán éppen azért, mert nagyon nem olyannnak mutatja magát, amilyennek a “derék indus feleségnekvalót” elképzelik.
Weboldalán így ír magáról:
„Nem vagyok alkoholista, és utálom a dohányzást. Tollaslabdázom, énekelek és táncolok. Szemüveget hordok, és hülyén nézek ki benne. Nem vagyok pazarló, sem vásárlás mániás. Megvetem a sorozatokat, nem vagyok tv-rajongó. Nem olvasok. Barátságos vagyok, de nem preferálom a baráti kapcsolatokat. Nem vagyok NŐISES nő. Határozottan nem vagyok feleségnek való. Soha nem lesz hosszú hajam. Ezekre életre szóló garanciát vállalok.”
Akit keres:
„Egy férfit, aki lehetőleg legyen szakállas, és aki szenvedélyesen látja a világot. Valaki, aki keres magára, de nem gyűlöli a munkáját. Rugalmasnak kell lennie a szüleivel. Extra pont annak, aki utálja a gyerekeket. Díjazom a nagyszerű hangot és lenyűgöző személyiséget. Képesnek kell lennie arra, hogy fenntartson egy beszélgetést minimum 30 percig.”
Egy ilyen bemutatkozó szöveg nyugaton talán jó lenne, talán egyéni, de semmiképpen nem különleges. India azonban ilyen szempontból nagyon más világ. Ott a lányok – még a tanult, értelmiségi munkát végző nők is – a legtöbbször csak alárendelt szerepet kapnak. A házasságról nem maguk döntenek, hanem szüleik házasítják ki őket. A házasság előtt a “gyerekek” minden lépését felügyelik a szigorú anyukák, és gyakran a házassá után is együtt laknak a szülőkkel a fiatalok. A házasság pedig nem szórakozás – célja a gyermek. A bollywoodi filmek persze egy egészen más világot mutatnak – ahol mindennapos a “love marriage”, ahol a házastársat nem aszerint választják ki, hogy megfelelő kasztból származik-e és jó-e a horoszkópja.
És – a filmek meg a nyugati életforma hatására – lassan azért változik a közhangulat. És éppen azért kapták fel a blogot. Az oldalt néhány nap alatt több mint 200 ezren nézték meg, és több mint 11 ezren lájkolták, sokan megosztották és kommentelték. Voltak, akik „hülyének” és „éretlennek” gondolták a profilt, másoknak tetszet annak kreativitása.
„Nem sokan látogatják a blogomat, szóval nem számítottam sok olvasóra. Inkább sok kritikát vártam. De az eredmény elsöprő volt. Nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba. Nem sok női támogatóm volt az elmúlt években, de hirtelen nagyon sokan bíztattak, hogy folytassam a harcot.”
A társadalmi megítélés ettől függetlenül még kérdéses.
„Még csak 23 éves vagyok, nem vagyok kész a házasságra. Csak most kezdtem el felfedezni a világot. Több időre van szükségem az életemen gondolkodni. Indiában azt hiszik, hogy egy lány 30 fölött már nem talál férjet. Ki szabja meg ezeket a határidőket?”- írja.
Persze kapott azért házassági ajánlatokat is – és lehet, hogy nem is utasítja el mindet.