Nemzetközi emberi jogi szervezetek rendszeresen számolnak be Türkmenisztán antidemokratikus állapotairól. Az Amnesty International aktuális jelentése szerint a kínzás és az embertelen bánásmód ma sem ritka az országban. Ezt tudva, igen meglepő, hogy az államfő, Gurbanguli Berdimuhamedov tiszteletben tartja a gyülekezési jogot. Tehát idén július 1-től nem állami tömegrendezvényeket és tüntetéseket lehet szervezni a megfelelő feltételek mellett, például csak fegyverek és maszkok nélkül.
A diktatúra képét árnyaló intézkedés elsősorban az Európai Unió felé lehet gesztus. Türkmenisztáné ugyanis a világ negyedik legnagyobb gázkészlete, amit Kínán kívül egyelőre nem nagyon van kinek értékesíteni. (A 2000-es években kötött megállapodások szerint a véglegesen 7.000 km-es Közép-Ázsia – Kína gázvezeték Türkmenisztánon, Üzbegisztánon és Kazahsztánon át fut majd.) Igaz ugyan, hogy a türkmén gáz Európába szállítása már évek óta téma, konkrétumok egyelőre nem születtek. Előrelépésnek az Európai Bizottság egykori elnöke, Jose Manuel Barroso tavaly júniusi kijelentése számít, vagyis hogy az Európai Unió újra megkezdi a tárgyalásokat Türkmenisztánnal a Transz-Kaszpi vezetékről.
Egyelőre azonban nem lehet tudni, mennyire reális, hogy a türkmén gáz a Kaszpi-tengeren, Azerbajdzsánon és Grúzián át érkezzen Törökországba. Sokak szerint nemcsak a földrajzi tényezők, egy tenger és a Kaukázus vonulatai, de Oroszország és Irán érdekei is akadályozhatják a gázvezeték megvalósulását.
Ha viszont ennyire bizonytalan a projekt, akkor valóban csak Brüsszelnek tenné a szépet Ashgabat a tüntetések engedélyezésével? Nemzetközi szempontból nemcsak a gáz, de a vallási fanatizmus is komoly kérdés az ország számára. Egyrészt Afganisztán közelsége, másrészt az Iszlám Állam miatt egyre nő a földalatti fundamentalista szervezetek száma. Egyes feltevések szerint a vallási rendezvények engedélyezésével a türkmén titkosszolgálat munkáját könnyítik meg a felderítésben.
Éppen ez az a momentum, a rendőrség segítése, ami miatt a Nyezaviszimaja Gazeta ma reggeli cikkében szkeptikusan nyilatkozott a tüntetéstörvény valódi indítékával kapcsolatban az elemző. Az Orosz Tudományos Akadémia Keletkutató Intézetének munkatársa, Sohrat Kadirov szerint a Szovjetunió felbomlása óta nyíltan diktatórikus kormányzat éppen hogy bekeményít, hiszen a demokratizálást reformcsomaggal és nem egyetlen rendelettel szokták kezdeni, a szólásszabadságot pedig előbb a sajtó és a tömegkommunikáció liberalizálásával, a tüntetések engedélyezése majd csak később következhetne. Szerinte a tüntetések a türkmén titkosszolgálatokat segítik majd abban, hogy felkutassák a földalatti szervezetek elégedetlen tagjait.
Kép: Europress/AFP