Olcsó poénkodás helyett egy beszédes adat. Az EU-tag Magyarországon a parlamenti képviselők 10%-a nő. Ruandában ez az arány 64%.
Bagi Judit azt írja Tanzániából:
“Háromhetes terepmunkánk első állomásaként Tanzánia egyik legnépesebb városában, a 300 ezres Arushában (az agglomerációval együtt közel 1 milliós) készítettünk interjúkat. Arusha kiemelt szereppel bír a térség települései között, ugyanis itt található a Kelet-afrikai Közösség (East African Community – EAC) székhelye. Néhány cikkünkben a közösség női szerepvállalásokat támogató stratégiájával foglalkozunk – elsőként Tanzániát vizsgáljuk meg.”
A Közösséget öt tagállam Kenya, Uganda, Tanzánia, Burundi, valamint Ruanda alkotja. Az EAC létrejöttének körülményeit érintően fontos tudni, hogy Afrikában az 1960-as évek során lezajló függetlenedési hullámnak köszönhetően számos állam szabadult fel a gyarmati elnyomás alól, s találta magát azonmód szemben olyan társadalmi, gazdasági és politikai problémákkal, melyek – ahogyan Tarrósy István (2006) fogalmazza meg – megoldására egyedül nem bizonyult képesnek. A függetlenedési mozgalmak folyamata hatványozott mértékben elősegítette a szomszédos országok egymás felé történő nyitását is, melyet Uganda, Kenya és Tanzánia esete jól példáz. A három állam 1967-ben írta alá a Kelet-afrikai Együttműködés szerződését, amely a későbbiekben felbomlott ugyan (1977-ben), ám az eszme mindvégig fennmaradt, míg végül 1993-ban a Háromoldalú Bizottság (Tripartite Commission for East African Co-operation) megalakulásával újjáéledt. Már az együttműködést elősegítő bizottság célkitűzései között, a számos gazdasági és kereskedelmi együttműködés mellett, a nők társadalmi szerepének a növelése is megjelent. A kooperációnak köszönhetően hivatalos keretek között 2000-ben alakult meg újból a Kelet-afrikai Közösség, melyhez 2007-ben Ruanda és Burundi is csatlakozott.
Tekintettel arra, hogy a regionális együttműködést megvalósító Közösség tevékenysége szervesen kapcsolódik mindhámunk kutatási területéhez, felkerestük az intézményt. A bejutás korántsem bizonyult egyszerű feladatnak. Hosszas egyeztetést és többszöri próbálkozást követően mégis sikerült bebocsátást nyernünk a fegyveres őrökkel őrzött intézménybe, ahol az EAC kommunikációs stratégiáját koordináló szakemberével, Florian Mutabazi-val készítettünk interjút. A Közösség működésével és felépítésével kapcsolatos témák megvitatásán túl, mélyebb stratégiai kérdések, köztük az EAC társadalmi nemek közötti esélyegyenlőséget szorgalmazó stratégiák átbeszélésére is sor került. A Közösség prioritásként kezeli a nők és a férfiak közötti egyenlőség megteremtését. A 2011-ben kiadott és az irányvonalakat 2016-ig meghatározó 4. EAC Fejlődési Stratégia (4th EAC Development Strategy) prioritásként kezeli a nők érdekérvényesítésének fontosságát. A Közösség gender stratégiája a különös hangsúlyt fektet a nők politikai szerepvállalásának növelésére. A női politikusok parlamenti arányát érintően viszont meg kell jegyeznünk, hogy az öt tagállam nem csak a szubszaharai Afrika területének tekintetében, hanem világviszonylatban is élen jár. Sőt Ruanda rendelkezik a legmagasabb női reprezentációs aránnyal a világ nemzeti parlamentjei közül. Az utóbbi évek adatait a következő táblázat szemlélteti.
| Nők százalékos arányai a nemzeti parlamentekben | ||||
| Kelet-afrikai Közösség | 2006 | 2010 | 2015 | legutóbbi választások |
| Ruanda | 49% | 56% | 64% | 2013. szeptember |
| Uganda | 30% | 32% | 35% | 2011. február |
| Tanzánia | 30% | 31% | 36% | 2010. október |
| Kenya | 7% | 10% | 19% | 2013. március |
| Burundi | 31% | 39% | 32% | 2010. július |
Forrás: East African Community (2011): 4th EAC Development Strategy (2011/12–2015/16) alapján saját készítésű ábra.
Tanzánia
Tanzánia esetében már az egypártrendszer idején léteztek kifejezetten a nők számára elkülönített parlamenti helyek, ám ezen intézkedések nem a női egyenjogúsággal átitatott eszmék érvényesülésének eredményeképpen, hanem az antidemokratikus rezsim fenntartásának okán kerültek megfogalmazásra. A választási törvény szabályozása alapján, Bauer (2008) megfogalmazásában, 1995-ben kötelező jelleggel a képviselők 15 százaléka volt nő, 2000-ben viszont már 20 százalékuk, a 2005-ös választás óta pedig a törvény az alsóházban minimum 30 százalékos kötelező női reprezentációs arányt ír elő.
A tanzániai alkotmány 2005-ös módosítása úgy fogalmaz, hogy a parlamentben helyet foglaló nők aránya nem lehet kevesebb harminc százaléknál. A nők helyeit pedig a parlamentbe bekerülő pártok között arányosan osztják szét (The Constitution of the United Republic of Tanzania, 1977: Part II. Article 66. 1/b.). Jelenleg a 350 képviselő közül 126 nő, ez 36 százalékos képviseletet jelent.
Az EAC stratégiája a nők politikai részvételének növelésén túl a nők egészségi állapotának javítását, civil aktivitását, valamint a gazdaságban történő fokozottabb szerepvállalását kezeli megvalósítandó célként.
Fotó:
A Kelet-afrikai Közösség 5 tagállamának elnökei – mindegyik férfi.
Készítette: Tarrósy István