Pontosan nem tudni, hány ember él albinizmussal Afrika-szerte (ez a melanin nevű színanyag képződésének veleszületett zavarát jelenti, mely csökkent vagy hiányzó pigmentációban és kifejezetten gyenge látásban nyilvánul meg), de néhány országban (pl. Nigériában és a Dél-afrikai Köztársaságban) végzett felmérések szerint 4-5 ezer főből egy albínóként születik. A mára 51 milliós Tanzániában, annak is észak-nyugati részén, főként a Viktória-tó térségében minden 3-4 ezer emberből 1 albínó (ez az arány 4-5-ször nagyobb, mint Európában vagy az USA-ban). A Tanzániai Albínó Társaság nevű civil szervezet 80 ezer regisztrált tagot számlál, de feltételezésük szerint 10 millióan is élhetnek albinizmussal a kontinensen.
Martha Nővér a tanzániai Arusha városában és a Viktória-tó térségének több településén (pl. legutóbb Musomában) igyekszik oktatási programok formájában mindenki számára nyilvánvalóvá tenni, hogy az albínók is emberek, sőt, „ugyanolyanok, mint mi”, azaz emberi mivoltukban nem különböz(het)nek embertársaiktól. Bár ők maguk is inkább alacsonyabb rendűnek értékelik saját magukat – köszönhetően az ellenük irányuló kiközösítéseknek, atrocitásoknak, általában megaláztatásnak –, Martha Nővér kitart és azt mondja, hogy meg kell óvni az albínókat a közösségen belüli durva szegregációtól, a társadalmi stigmatizálástól. Mindezeket tetézi, hogy évek óta gyilkoló bandák vadásznak főként a még védtelenebb gyerekekre és asszonyokra, hogy miután megölték őket, testrészeiket, szerveiket súlyos ezer dollárokért adják el azoknak (a sok esetben ráadásul jómódú, jól szituált személyeknek), akik abban hisznek, hogy az albínó talizmánnal szerencsésebbek, gazdagabbak lesznek, netalán politikusként megnyerhetnek egy választást.
Martha Nővér az Albino Peacemaker Group (Albínó Béketeremtő Csoport) szervezet vezetőjeként minden nap, hacsak egy apró lépéssel is, de halad előre azt a célt megvalósítandó, hogy az albínók tanuljanak önbecsülést, a nem albínók pedig értsék meg, mi okozza az albinizmust, és inkább vigyázzanak albínó társaikra. Erőfeszítéseit többen is segítik, akik közül kiemelkedik a négy éve Arushában élő amerikai Terry Morton, aki az anabaptista keresztény Mennonita Központi Bizottság béketeremtő projekteket koordináló munkatársa. Az Amerikai Egyesült Államokból szerveznek támogatásokat és adományokat, legutóbb pedig a Rotary International egyik pályázati támogatását nyerték el: új varrógépeket szereztek be, melyekkel könnyebben tudnak varrni a szervezet albínó hölgytagjai. A megvarrt termékeket a piacon el tudják adni, és a befolyó összegekből családjaiknak élelmet, az albínó gyermekeknek kalapot, hosszú újjú ruhákat tudnak venni, a nagycsaládok, falusi közösségek gyermekeinek taníttatását tudják nagy részben finanszírozni.
Martha Nővért fekete bőrű férje, Edmund, a leghatározottabban támogatja. Ha kell, a nélkülözést is vállalja, csak, hogy a rászorulókon segíteni tudjanak. Amikor házukban jártunk, megmutatták azt az új kisebb lakot, melyet éppen akkor alakítottak át három albínó hölgy számára, akik hamarosan Martha Nővérékkel fognak lakni. Már az otthonuk lakója az albínó kisfiú Musa és maszai (maszáj) édesanyja, akiknek el kellett menekülniük a kegyetlen apa/férj elől, mert az agyba-főbe verte őket, kínozta a kisfiút és életveszélyesen megsebesítette az anya fejét is egy macsétával, mert nem tudta megérteni, feldolgozni, hogy felesége nem azért szült albínót, mert egy fehér emberrel csalta őt meg. Martha Nővérék őket is befogadták. „Amíg Isten kegyelméből erőm van ezt tenni, addig mindenkin segíteni fogok,” nyilatkozta Martha Nővér.
