A Nirvanától a Különleges Erőkig

Everman egy alaszkai szigeten született, de hamar elköltöztek Washington közelébe, ahol mostohaapjával, anyjával és féltestvérével Mimivel nőtt fel. Hamar sikerült kisebb-nagyobb csínytevésekkel elérnie, hogy nagyanyja terapeutához küldje, ahol először találkozott a zenélés örömével. Pillanatok alatt rájött, hogy ezzel akar foglalkozni és miután felfedezte a punk-szcénát több különböző zenekarban is játszott. Eközben elkezdte látogatni vérszerinti apját Alaszkában és besegített a halászatban, amivel sikerült egy nagyobb összeget megtakarítania.

Egy gyerekkori barátja, Chad Channing dobolt Kurt Cobain zenekarában a Nirvanaban. Mikor Cobain kitalálta, hogy szükségük van még egy gitárosra, Channing azonnal szólt, hogy tud valakit. Evermant azonnal felvették és úgy tűnt – amit akkor még ők sem tudtak – hogy ő is egyenesen a világhír felé halad Cobain oldalán. Aztán történt valami. Valami, amiről Everman máig nem tudja pontosan, hogy mi, de a turnézás hamar egy nyomasztó utazássá vált miatta. Visszahúzódott zenésztársai mellől és sokszor hosszú órákat vagy napokat utaztak anélkül, hogy szót váltottak volna. Konkrétan nem lett kimondva, hogy kirúgják, de a turné maradékát lemondták és 50 órát vezettek síri csöndben Washingtonig.

Azonban a szerencse ismét Everman mellé állt, ugyanis nem sokkal azután, hogy a később egyik kultikussá vált zenekarból eltávolították, újfent megkeresték. A Soundgarden éppen gyorsvonati sebességgel tört fel az Egyesült Államokban, amikor – ennek köszönhetően – basszusgitárosuknak elege lett az egészből, Hiro Yamamoto ugyanis egy igazi punkbandában akart játszani, nem egy rengeteg pénzzel, menedzserekkel és tehetségkutatókkal felszerelt zenekarban. Mindkét fél elégedett volt, Everman számára ez volt talán legnagyobb álma, a zenekar pedig meg volt elégedve teljesítményével. A következő évet turnézással töltötték, de nem kellett sok idő ahhoz, hogy a történelem megismételje önmagát. Mikor hazaértek, összeültek és Everman újfent megkapta amit korábban Cobaintől: ez így nem működik, senki sem érzi jól magát, nem is kommunikálnak a tagok egymással.

Egymás után kétszer rúgták ki olyan zenekarokból, amelyek alapjaiban határozták meg az akkori – és a húsz évvel későbbi – rockzenét.

Ezután kisebb zenekarokban játszott, több-kevesebb sikerrel, majd szép lassan megszületett benne a gondolat, hogy valami mást kéne csinálnia. Már eldöntötte, hogy mit fog tenni, amikor nekiállt reggelente edzeni, formába hozta magát és egyik pillanatról a másikra otthagyta akkor zenekarát, a Mindfunkot és jelentkezett a hadseregbe.

A seregben természetesen nem verte nagydobra múltját, hiszen itt ő is csak egy volt a sok közül. Hamar kiderült róla, hogy végtelenül kitartó és bármit megtesz célja elérésének érdekében. 2001. szeptember 11-én a Különleges Erőkhöz való csatlakozásának utolsó fázisában volt, amikor megtörtént a merénylet a World Trade Center ellen. Tudta, hogy hamarosan háborúba megy.
Bevetései során megjárta Dél-Amerikát, Afganisztánt és Irakot. A hadsereg tiszteletre méltó tagja lett, sokan hősként tekintettek rá, ami valahol hajaz arra a rajongói attitűdre, amit korábban kapott koncertezős évei alatt. Itt nem nézték ki ha hallgatag és magába forduló volt.

2006-ban végül leszerelt és a katonai múltjának köszönhetően felvették a Columbia Egyetemre, filozófia szakra. 2013-ban kapta meg diplomáját, 45 évesen, több könyvnyi élettörténettel a háta mögött.

A New York Times riportere megkérdezte, hogy nem akar-e tanítani a jövőben, ugyanis egyértelműen ő lenne a legmenőbb tanár valaha.

“Biztos, hogy nem” – mondta. – “Nem lenne hozzá türelmem. Talán inkább elmegyek csaposnak valahova.”

Fotó: Flickr