A fejlődés jelképe volt, a fejlődés akadálya lett

A 2000-es évek elején még annak is jelképe volt az 1963-ban épült olajfinomító Ghánában, hogy az ország gyors ütemben fejlődve felzárkózik az olajóriás Nigériához, vagy az akkor regionális nyugat-afrikai gazdasági motornak tartott Elefántcsontparthoz. Csakhogy a gazdasági növekedést tekintve is még élen járó országban jó ideje a különösen magas államadóssággal éppen úgy szembe kell nézni, mint a valutaválsággal, a növekvő költségvetési hiánnyal, az inflációval, az energiaellátás mind gyakoribb zavaraival. Közgazdászok vélekedésére hivatkozik a Reuters, amikor azt közli Ghánáról, hogy a kilátások abban az esetben javulhatnak, ha sikerül visszaállítani a költségvetési stabilitást. A Nemzetközi Valutaalaptól kapott csaknem egymilliárd dolláros támogatásnak – a hamarosan sorra kerülő eurókötvény kibocsátásnak is – a gazdaság stabilizálása, a jegybanki pozíciók megerősítése, az adóbeszedés növelése a feltétele. A régi időkben épült olajfinomító a legutóbbi egy-két évben nagyon minimális szerepet játszott az ország üzemanyag-ellátásban, így a termelése (elengedhetetlen korszerűsítése) nagymértékben terheli a büdzsét, miközben az offshore területeken működő, a Tullow brit cég kezében lévő hasonló vegyi üzem gazdaságosan biztosítja a szükséges terméket Ghána számára is. A döntés megszületett: az eheti bejelentés szerint is megkezdték a sokáig az afrikai ország jelképének számító olajfinomító bontását.