Nincs határ? Meddig fejlődhet gép és ember kapcsolata?

Az okostelefonok elterjedése óta mondhatjuk azt, hogy a felhasználók és a technika elválaszthatatlan. Nehéz olyan embert találnunk a nagyszüleinken kívül, akik ne lennének szinte folyamatos internetkapcsolatban. Most már nem kérdés az, hogy az ember rendelkezik-e számítógéppel, hiszen – ha esetleg nem – a többség egy kicsinyített verzióval a zsebében járkál minden nap. Ez az első lépcsőfok. A következő meghódítandó terület nem más, mint saját testünk lesz.

Az ember és gép ötvözése régi álom. Ha csak a mainstream médiát nézzük, akkor is rengeteg filmben, könyvben és történetben találkozhatunk az ötlettel, ami napjainkban fokozatosan  valósággá válik.

A történet egyik úttörője Hugh Herr. A férfi hegymászó és biofizikus, talán a lehető legjobb kombináció. Herr a ’80-as években vesztette el mindkét lábát fagyás miatt, hegymászás közben. Amikor az orvos közölte vele az akkor egyértelműnek tűnő jóslatot, hogy többé nem fog mászni, Herr nem hagyta annyiban a dolgot. „[A balesetem] után fogyatékosnak nézett a világ. Egy évvel később már túlszárnyaltam korábbi képességeimet és olyan helyeket másztam meg, amelyeket más még sohasem. Tizenkét hónap alatt odáig fejlesztettem a testemet, hogy versenytársaim már azzal fenyegettek, ők is levágják a lábukat” – mondta el a férfi. Herr mostanra odáig jutott, hogy cége a világ legfejlettebb művégtagjait készíti, melyek rengeteg ember életét tették jobbá. Sőt, a biofizikus odáig ment, hogy szerinte korábbi, egészséges életükhöz képest is javulást ért el a művégtagokkal. De mi lesz akkor, ha a művégtag valóban jobban teljesít, mint az eredeti? Hová vezet mindez? Vajon mit választanánk, a lehetőségünk lenne emberfeletti képességekre szert tenni?

Herr így látja a helyzetet:

„Túl kell szárnyalnunk a természetet. A jövőben nem lesz egyértelmű határ ember és gép között. Az új, általunk teremtett természet új testet is ad majd nekünk, mely által többé nem lesz értelme a „fogyatékos” szónak.”

Nem csak Herr és az újabban a vakság elleni küzdelemben komoly eredményeket elért Boyden foglalkozik ilyen elképesztően futurisztikus megoldásokkal. Dr. Bill Cohn és Dr. Bud Frazier olyan eljárással mentették meg az 55 éves Craig Lewis életét, amely orvosi történelmet írt, még 2012-ben.

Lewis szívbetegségben haldokolt a pacemaker sem tudott volna segíteni rajta. Az orvosok azonban nem adták fel és a férfi feleségétől kapott beleegyező nyilatkozat birtokában egy állandó keringést biztosító eszközt építettek be Lewis szíve helyére. Ennek köszönhetően a férfinek soha többé nem volt pulzusa. A műszer lényege, hogy állandó keringést biztosít a testben, aminek segítségével életben maradt Lewis.

Talán az egyetlen szervünk, amihez nem nyúltak még radikális módszerekkel az agy, ugyanis végtelenül bonyolult a működése ahhoz, hogy akár hasonlót is készíthessünk. Természetesen csak idő kérdése, amíg ez is gyökeresen megváltozik. Erre azonban rengeteget kell várnunk és itt már felmerül a mesterséges intelligencia kérdése, amire a világ egyik legokosabb embere, Stephen Hawking is azt mondta, hogy könnyen vezethet majd az emberiség elpusztulásához.

Azonban ne szaladjunk ennyire előre, ráérünk néhány száz év múlva  aggódni. Egyelőre örüljünk annak, amit az olyan emberek, mint Herr, Boyden és a két szívsebész, Cohn és Frazier tesz értünk. Ha érdeklik a részletek, akkor igazán érdemes megnézni az alábbi TED talkot a protézisek jövőjéről vagy a Lewis elképesztő megmeneküléséről szóló rövid videót.

Fotó: Wikipedia

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez