Eme beszédét azon a kétnapos rendezvényen mondta, amelyet a magánszektor és az állam közötti kapcsolatok fejlesztése érdekében szerveztek, és amelynek célja az volt, hogy minél több magánforrást próbáljanak meg bevonni állami feladatok, fejlesztések végrehajtásába az esetlegesen átcsoportosított állami pénzek mellett.
Jonathan egyébként elhessegette azokat a támadásokat, melyek szerint az ország legsúlyosabb és legsürgősebben kezelendő problémája a korrupció lenne az ártámogatás helyett, az elnök szerint ugyanis a szociális háló és infrastruktúra fejlesztése magával hozza majd a korrupciós helyzet javulását is. A kétnapos találkozón egyébként szó volt a már régóta napirenden lévő olajfinomítók fejlesztéséről is, ezek a projektek elvileg az üzemanyagár-támogatás megszüntetésével felszabaduló tőke segítségével indulhatnak majd meg az elkövetkezendő években és tehetik Nigéria gazdaságát a világ 20 legjobbjának egyikévé. A politikailag minden oldalról rendkívül erősen támadott államelnök kiemelte azt is, hogy országa, a kormány felelős intézkedéseinek hála, rendkívül jól kezelte-kezeli a gazdasági válság hatásait, a gazdaság diverzifikációjának segítésével, a munkanélküliség és a magánszektor terheinek csökkentésével a válság inkább lehetőségeket teremtett, mint gondokat. Persze csak Jonathan propagandája szerint, a valóságban azért a nigériai gazdaság erősen megsínylette az elmúlt éveket.
Ezért is lenne fontos a gazdasági diverzifikáció tényleges támogatása, hiszen jelenleg az olajbevételek határozzák meg, hogy éppen milyen teljesítménye van a Boko Haram vallási szektával lassacskán harcban álló ország gazdaságának. Így a most megalkotott Mezőgazdasági Átalakulási Akciótervben foglaltak valóra válása esetén talán sikerül csökkenteni Nigéria óriási importfüggőségét és esetleges exportképes termények termelése esetén javítani lehetne a külkereskedelmi mérlegen is. Többek között például kókusz, földimogyoró, rizs vagy akár gyapot termelésének gigászi méretű növeléséről szól a terv, amely segítene csökkenteni az importra költött milliókat, növelné a foglalkoztatottságot és ezáltal közvetve az egész gazdaságot fellendítené. A munkanélküliség amúgy is évek óta sarkalatos pont az országban, a gazdasági növekedést ugyanis egyáltalán nem követte munkahelyek teremtése, így a mezőgazdaság fellendítése mellett feldolgozóipar telepítése (élelmiszeripar, textilipar) is fontos cél lesz a jövőben, legalábbis Jonathan elmondása szerint. Jelenleg egyébként a nigériai szövetségi kormányzat literenként hozzávetőleg 91 nairás (1 nigéria naira nagyjából 1.4 forint) támogatást ad az üzemanyagra és tavaly közel 700 milliárd nairát költöttek ilyen célokra, de figyelembe véve az olajárak folyamatos emelkedését, ez a szám is folyamatosan növekszik, igazi pénznyelővé változtatva ezt a kormányzati kötelezettséget.
Nagyjából úgy kell elképzelni ezt, hogy a benzinkutakon literenként nagyjából 65 nairába (90 forintba) kerülő üzemanyag a valóságban 150 körüli nairába kerül a világpiacon (ez persze folyamatosan változik, így a támogatás is értelemszerűen), amelyből alig 15 nairát kapnak a szállítók, üzemeltetők, viszonteladók, a többi mind a valódi bekerülési költség. Tehát a kormány közel 100 nairát fizet minden eladott liter után az Üzemanyagtámogatási Alapból (PSF). És mivel az állam célja az, hogy a lakosság számára rendkívül fontos kérdésben pozitív képet mutasson magáról (hiszen egy nagy kőolajtermelőnél nem igazán lenne szavazatgeneráló egy kiugróan magas üzemanyagár – egyes olajjal nem rendelkező országokban egyébként meglepő módon még ennél is olcsóbb az importált üzemanyag ára), ezért hiába emelkedett a kőolaj hordónkénti világpiaci ára, az ártámogatás növekedésének köszönhetően ebből az emberek semmit sem éreztek. A még 2006-ban létrehozott PSF havonta nagyjából 60 millió nairát költ ártámogatási célra, amelyet egyébként nagyon sokan támadnak az országon belül is, mint a korrupció melegágyát, amely ellentétben egyes szakszervezetek és civil csoportok véleményével, nem is annyira az átlagos embereket, hanem inkább a luxusautók tömegével rendelkező gazdagokat és autóflottákat üzemeltető nagyvállalkozókat segíti csak – hiszen milliók kerülnek pluszban a szállítmányozók, viszonteladók zsebébe.
Az egész kérdés egyébként azért szomorú, mert a valójában hatalmas olajvagyonnal rendelkező Nigériában nincs egyetlen műkődő olajfinomító sem (csak összehasonlításképpen, a 15 milliós lakosú Venezuelának 18 finomítója van, a 150 milliós Nigériában egy működő sincs), akkora pénzekből pedig, amiket a PSF mozgat, könnyedén el lehetne indítani ezek fejlesztését. De nem csak olajfinomítókra futná ebből a költségvetésből: ha nem is szüntetnék meg az egész ártámogatást, akár felére csökkentésével is olyan források szabadulnának fel, amelyekből telne útfelújításra, kórházak építésére és a közbiztonság javítására is (sok régióban ezeket a feladatokat mind az emberek maguk látják el). Ha elsőre végiggondoljuk a kérdést, a polgárok többségében logikus kérdés merülne fel: ha megszüntetnék az ártámogatást, az üzemanyagárak brutálisan megugranának, ami tényleg nem jó a szegények nigériai polgároknak, akkor mégis miért vannak sokan a megszüntetés mellett? Az igazán szegényeknek nem sokat segít az ártámogatás, amely tágabb értelemben a gazdagabb rétegeknek nyújt segítő kezet – bankoknak, nagyvállalatoknak, szállítmányozóknak.
De a legfontosabb érv a megszüntetés mellett mégis az óriási megtakarítás, amely a napi 32 millió liter üzemanyagot fogyasztó Nigériában hatalmas összeg lenne és ez óriási lendületet adhatna a gazdaságnak – akár új finomítók fejlesztéséről, a meglévők felújításáról és az ehhez kapcsoló befektetésekről, akár az infrastruktúra fejlesztésből adódó munkahelyteremtésről beszélünk. A másik oldalon persze ott van a tény, hogy a támogatás megszüntetésével megugrana az infláció és növekednének az emberek megélhetési kiadásai (ráadásul Nigéria az elektromos áram előállítása tekintetében is az olajra, az üzemanyagra van utalva – iskolák, kórházak is többek között) , főként a szállítási költségek emelkedésének köszönhetően. Goodluck Jonathan egyébként már a Parlament előtt is beszélt terveiről és ha lehet hinni a híreknek, akkor valószínűleg végig is tudja vinni célját.
Persze ha másképp nem fújnak addig a szelek, ugyanis az elődjének halála után, 2011. májusában hatalomra jutó dél-nigériai (ebből kifolyólag az északi muszlimok által nem annyira szeretett) Goodluck Jonathan és pártja a Népi Demokratikus Párt (PDP) még mindig nem tudott előállni egy egységes programmal, amely javítana az átlag nigériaiak helyzetén, sőt, a kezdetben bizakodó képet gyorsan rombolták a PDP egyes tagjainak korrupciós vádak miatti őrizetbevételéről szóló hírek, a naira leértékelése és az állami intézményeket rombadöntő kötelező béremelések. Aztán ott van még a keresztények és muszlimok közötti folyamatos etnikai feszültség kezelésének kérdése vagy az egyre erőszakosabb Boko Haram elleni sürgető lépések elmaradása. Akárhogy is legyen, az üzemanyagár-támogatás megszüntetése körül már most óriási a feszültség az országban, tüntetések, felháborodott nyilatkozatok követik egymást nap nap után, miközben épp a tegnapi nap írtak alá egy közel 1.5 milliárd dolláros egyezséget az amerikai Export-Import Bank és a nigériai kormány között az ország elektromos szolgáltató szektorának fejlesztésére. Talán véletlen, talán nem, de a befektetés/támogatás pont akkor érkezik, amikor az ártámogatás megszüntetése miatt a rendkívüli módon üzemanyagra utalt áramszektorban is kezdte felütni fejét a káosz és felháborodás.