Miről árulkodik Einstein agya a kutatók szerint?

Amikor a relativitás elméletének atyja 1955. április 18-án elhunyt, testét elhamvasztották – de nem egészen. Az agya mind a mai napig kis szeletekben konzerválva a csodálat és a titok tárgya. Mi lehet a magyarázat arra, hogy zseni volt és ez magában a megőrzött szervben is nyomon követhető-e?

A történet úgy hangzik, mint egy városi legenda, de számos tanú szerint nem az. Michael Paternini olasz újságíró a történet nyomába eredt és megtalálta – még életben – a kulcsfiguráját ennek a nem mindennapi eseménynek. Kiderült, hogy amikor a zseni meghalt, a testéből eltávolították az agyát – minden bizonnyal a családja tudta nélkül – azzal a céllal, hogy megtalálják a zsenialitás jelét a szövetekben. Aki az agyat megszerezte, egy amerikai patológus, bizonyos Thomas Harvey volt. Hazavitte és otthon egy kristályüvegben őrizte azzal a magyarázattal, hogy kutatja a zsenialitás nyomait. De közben mentek az évek és Harvey semmi tudományos magyarázatot nem tudott adni az Einstein-agy különleges voltára. Ezért kis darabokban elüldte a mintát különböző kutatóintézeteknek – az eredmény azonban elmaradt. Senki sem tudott megfelelő tudományos magyarázatot adni az agy különlegességére és az erről publikált anyagok észrevétlenek maradtak.
Ekkor Parenini és Harvey, az amerikai professzor betették az agyat egy bőröndbe és elmentek vele Einstein lányához is. Ennek a morbidnak is nevezhető utazásnak és a következő eseményeknek a történetét tette most közzé az olasz újságíró.
Harvey ,,meg volt győződve arról, hogy valami fontos dolgot tesz az emberiségért, de semmire sem jutott. Az agyat felvágta 240 apró szeletre és a mintákat szétküldözgette – de az eredmény elmeradt. Ebben a tudatban halt meg 2007-ben”. Erőfeszítései mégsem voltak hiábavalóak.
A hetvenes évek végén híre ment az agy kutatásának és egy kutató, Marian Diamond a kaliforniai Berkeley egyetemen komolyan vette a feladatot és megállapította, hogy Einstein agyában több glialis sejt volt, mint az összehasonlításba bevont mintákban. Ekkor 1985-őt irtak. Ezek a sejtek pedig fontos támaszt adnak a neuronoknak – tehát ez lehet a nagyarázat.
Manapság még mindig kutatják a titkot: Frederick Lepore kutató a Rutgersi Egyetemen és Dean Falk antropológus a Floridai Egyetemen ugyancsak nekilátott és fotókat tett közzé a zseni agyáról 2012-ben.
Ezekből kiderül, hogy Einstein agya eltért a szokásostól – nem méretét tekintve, hiszen korához képest az agya halálakor kisebb volt a megszokottnál, mindössze 1200 grammot nyomott. A barázdáltsága, a barázdák száma és a közötti mélyedések mérete nem szokványos – írták a Brain című tudományos szaklapban.
A fotók és a kutatások megállapítják, hogy Einstein agya nem volt szokványos, de ezzel a kérdés nincs megválaszolva. Született zseni volt vagy a körülmények tették azzá: nem tudni, hogy az agya már ilyen volt-e, amikor a világra jött, vagy később lett ilyenné. Meg kellene nézni az agyat születéskor és megnézni még vagy 100 Nobel díjas agyát – mondják. Vagyis a kérdés nincs lezárva – Einstein és egyáltalán az ember agya nagy kérdőjel a mai tudomány számára.

(Visited 2 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez