Az öt legújabb és legelterjedtebb kézjel a Közel-Keleten

A Közel-Keleten a mai napig fontos szerepük van a szimbólumoknak, gesztusoknak és kézjeleknek. Szinte mindig bukkan fel egy új jelzés, hogy aztán elterjedjen az egész régióban. Az elmúlt években öt „kézjel” vált ismertté (és egyben rettegett szimbólummá is).

A felfelé bökő mutatóujj  finger-gesture

Azóta, hogy tavaly az Iszlám Állam nevű terrorista szervezet elfoglalta az iraki Moszul városát, és ámokfutása szinte állandó téma lett a nemzetközi médiában, gyakran találkozunk olyan videókkal és képekkel, amelyeken az ISIS terroristái jobb kezüket a magasba emelik, mutatóujjukkal pedig mintha az ég felé mutatnának. Ez a fajta „üdvözlési” gesztus mára önálló – és félelemkeltő – szimbólummá nőtte ki magát a szélsőséges iszlamista csoportok körében. Egyesek már a bandajelekhez és a náci karlendítéshez hasonlítják a kézjelet, mely egyrészt félelmet plántál az ellenségbe, másrészt pedig „megerősíti a harcosokat a hitükben”.

Amikor a militánsok a jobb kezük mutatóujját kinyújtják, akkor lényegében az Egységre (tawḥīd, توحيد) utalnak. A tawhid az Isten egységének és egyedüliségének a megvallását jelenti, tartalmazza az iszlám tanúságtétel (aš-šahādah, لشهادة‎ ) első részét, vagyis azt, hogy „nincs más Isten, csak Allah, és Mohamed az ő prófétája”. Ezért a felfelé irányuló mutatóujj már évszázadok óta gyakori és elterjedt gesztus a vallásos muszlimok körében, a muszlim vallástudósok prédikálásában, az imádkozásban, és az elmúlt években már a hétköznapi beszédben is gyakran lehetett találkozni vele.

ISIS harcosai Szíriában
Az ISIS harcosai Szíriában

Ezért már közismert és elterjedt szimbólumról volt szó, amit az ISIS vezetése megfelelőnek talált arra, hogy felhasználja – és kifordítsa – a saját céljai érdekében. Természetesen a terrorszervezet számára ez többet jelent annál, hogy a tagjai kifejezik az egyistenhitüket. Ők egyfajta üzenetként használják a „hitehagyottak” (takfīr, تكفير) számára: “nem tesznek különbséget az ellenségeik között, és mindenkit köteleznek ennek a szélsőséges eszmének az elfogadására.”  Ha pedig ez nem történik meg, akkor az illető sorsa a halál. Ez vonatkozik a keresztényekre, az ateistákra, a helyi vallási kisebbségekre, a síitákra, az „istentelennek” titulált rendszerekre, az arab nacionalistákra, de még azokra a szunnitákra is, akik elvetik a szélsőséges nézeteket.

Ezenfelül a kézjel nemcsak az ISIS ellenségeinek szól, hanem a “harcostársaknak”, a szélsőséges nézeteket vallóknak és a potenciális terroristáknak is. Az, hogy van egy „közös jelzésük”, amit minden fegyveresük használ, és a “valahova való tartozást jelenti”, csábító lehet a fiatalok számára. Úgy állítja be ugyanis az ISIS-t, mint egy „szoros testvériséget, amelynek a misztikumát azok értik igazán, akik tagjai a szervezetnek”. Ráadásul a fiatal fiúk is gyakran ezzel köszöntik egymást (legalábbis az ISIS által megszállt területeken), mert azt látják, hogy a kézjel “dominanciát, erőt, uralmat” jelent, és ők is szeretnének egy napon ennek a félelemkeltő erőnek a birtokába jutni. Ezt a fajta felfogást tökéletesen látni a Vice által készített, tavaly megjelent dokumentumfilm egyik részében.

Lofti-S-1024x576
Az ISIS támogatói tüntetnek Hágában 2014. július 24-én. A szimpatizánsok a zászlókon, feliratokon kívül gyakran mutatják a kézjelet is.

Az ISIS által használt szimbólum pedig rekordsebességgel terjed a világon. Miközben a hitleri Németországban a náci karlendítés legtöbbször a képekről és a filmekről köszöntött vissza és terjedt el, addig most az internet rendkívüli módon „besegít” az ISIS által használt kézjel terjedésében. A terrorszervezet propagandistái szándékosan elrejtik ezeket az üzeneteket minden videójukban és fotójukon, és arra kötelezik a közösségi oldalakat – Facebook, Twtitter stb. – használó dzsihadistákat, hogy lehetőleg olyan képet rakjanak ki magukról, melyen éppen ezt a kézjelet használják.

Szíriai dzsihadisták rombolják le Háfez al-Aszad, egykori szíriai államfő szobrát. A letört arc és a mellette álló terroristák kézjele egyértelmű üzenet jelentenek az ellenséiknek.
Szíriai dzsihadisták rombolják le Háfez al-Aszad egykori szíriai államfő szobrát. A letört arc és a mellette álló terroristák kézjele egyértelmű üzenet jelentenek az ellenségeiknek, főleg a szíriai kormánynak: ez a sorsa Bassár el-Aszadnak és minden támogatójának.

A tintába mártott ujj5-steps-step-5-indelible-ink

Az ISIS terroristái a felfelé mutató ujjukkal egy másik, az elmúlt években gyakran használt, fontos szimbólumból is gúnyt akarnak űzni: a tintába mártott és felfelé tartott mutatóujjból. A bal kéz mutatóujjának “tintába mártása”, majd felfelé mutatása a választásokon való részvételt, a demokráciába vetett hitet, az emberi jogok javulásába vetett bizalmat és a női emancipációt jelenti. Az ujj tintába mártását eredetileg praktikus, a választási csalásokat elkerülő okokból vezették be: aki szavazott már, azt megjelölték, nehogy többször adja le a voksát ugyanarra a jelöltre. Ezt a módszert nem csak a Közel-Keleten, hanem Latin-Amerikától kezdve Afrikán át egészen Kelet-Ázsiáig bezárólag sokfelé alkalmazzák a választásokon. Ugyanakkor sehol máshol nem bír olyan fontos jelentőséggel, mint a muszlim országokban. Na nem azért, mert tökéletes módszer a választási csalás kiszűrésére (például Afganisztánban könnyen lemosható tintát használtak), hanem mert nagyon fontos üzenete van.

Kurd pesmerga katonanők a 2014-es iraki választásokon.
Kurd pesmerga katonanők a 2014-es iraki választásokon.

A Közel-Keleten 2005-ben vált először szimbólummá a tintába mártott mutatóujj: ekkor tartották ugyanis az első iraki választásokat. A voksoló irakiak büszkén mutogatták a kamerák előtt az első szabad választáson való részvételük bizonyítékát és egy új Irak megszületésének szimbólumát. Azonban igazán elterjedtté csak 2011 után vált a jelkép, főleg azokban az országban, ahol az arab tavasz megbuktatta a hatalmon lévő rezsimeket, és választásokat írtak ki. Tunéziától kezdve Egyiptomon át egészen Irakig mindenhol ugyanazt jelentette: egy jobb jövő ígéretét és az abba vetett emberi hitet.

TUNISIA-VOTE-PRESIDENT

Különösen a választó nők számára bírt fontos értékkel, hiszen beleszólhattak a társadalmi-politikai folyamatokba, és alakíthatták egy ország jövőjét csupán azzal, hogy részt vettek egy választáson. A helyi és a nyugati médiumok is számtalan felvételt készítettek önfeledten mosolygó nőkről, akik magasba emelték az ujjukat, és arról nyilatkoztak, hogy “mennyire optimisták az új korszak beköszöntét illetően”. Azonban ez a kézjel nagyon nem tetszett a szélsőséges iszlamistáknak, akik gyakran megfenyegették és megtámadták azokat, akiknek a mutatóujján ott látták a “szavazáson való részvételt”. Afganisztánban a tálibok, Irakban a szélsőséges szunnita militánsok nem egyszer tettek ígéretet arra, hogy azoknak a nőknek, akiknél látható jele van a választási részvételnek, levágják az ujjait, sőt akár ki is végzik őket.

A 2014-es afganisztáni elnökválasztáson részt vett nő.
Női szavazó a 2014-es afganisztáni elnökválasztáson. Az arcát nem merte vállalni, de büszkén mutatja a választáson való részvétel bizonyítékát.

A V, mint győzelemv-hand-sign

Talán ez az egyetlen olyan, a nyugati kultúrkörből származó kézjel, amely évtizedek óta használatos a Közel-Keleten. Ez a gesztus teljesen mentes bármiféle ideológia meggyőződéstől, és kizárólag a győzelembe vetett hitet jelenti. Az eredetileg Churchill által használt szimbólumot – amit az amerikai hippik és a békepárti tüntetők is átvettek a hatvanas években – először Jasszer Arafat alkalmazta a Közel-Keleten. Ezután terjedt el az egész régióban: a negyedik arab-izraeli háborúban (jóm kippúri) harcoló arab katonák, palesztin radikálisok, szunnita szélsőségesek, iráni forradalmárok, vagy akár a Kurd Munkáspárt fegyveresei is előszeretettel alkalmazzák.

Jasszer Arafat volt az első
1969-ben Jasszer Arafat volt az első a régióban, aki használta a jelet.

A győzelem jelét lehetett látni az arab tavasz során is: a tüntetők Tunéziától kezdve Egyiptomon át egészen Bahreinig szinte mindenhol használták ezt a kézjelet, főleg miután megbuktatták a helyi vezetőket. Nem csak a diktatúrák elleni harcot és a felettük aratott győzelmet jelentette: ezzel emlékeztek Mohammed el-Búazízi tunéziai utcai árusra is, aki felgyújtotta magát, és elindította az egész forradalmi hullámot. Ráadásul ebben az esetben a V jelet a tüntetők kisajátították maguknak, és eltérő jelentéssel ruházták fel: a mutatóujj a gazdasági szabadságot, a középső pedig a politikai önállóságot és véleménynyilvánítást jelentette. A V jelzés a Nyugat számára is egyértelmű volt, amit a politikusok gyakran ki is használtak. Például 2011-ben Hillary Clinton ezzel a jellel fogadta a líbiai lázadókat, és a közös képpel azt üzenték, hogy „mindkét ország ugyanabban a sorsban osztozik”.

Hillary Clinton és a líbiai felkelők.
Hillary Clinton és a líbiai felkelők.

Ugyanakkor a V jelzés “üzenete” mára megváltozott: főleg az Iszlám Állam ellen harcolók számára vált fontos szimbólummá. A kurd pesmergák, az iraki síita milíciák, a líbiai nacionalista-szekuláris erők mind használják ezt a kézjelet, jelképezve azt, hogy „győzelmet aratnak/arattak a szélsőségesek felett”. Nagyon kifejező volt az is, amikor néhány videóban úgy használták a V jelzést, mint egy „ollót, ami levágja a mutatóujjat”, vagyis a szélsőségesek által alkalmazott kézjelet. Ugyanakkor néha még az ISIS (főleg nyugati országokból származó) harcosai is mutogatták a győzelem jelét, de helyi beszámolók szerint ezt a dzsihadista parancsnokok és a vallásrendőrség (Hizbah) nem nagyon díjazzák, mert “nyugati szimbólumnak” tartják, amelynek nincs helye “az igazhitűek körében”.

Kurd pesmergák egy győztes csata után
Kurd pesmergák egy győztes csata után. Előre a győzelembe.

A három Shalit 1-for-1027-3-for-3081

Az egyik legfiatalabb kézjelről van szó, amely leginkább a palesztinok, főleg a Hamász köreiben terjedt el. Tavaly nyáron a radikális szervezet elrabolt három izraeli tinédzsert, amit a támogatói azzal ünnepeltek, hogy három ujjukat (mutató, középső, gyűrűs) kinyújtották, miközben a hüvelyujj a kisujjon volt. A három ujj a túszokat jelenti (valamint, hogy három Hamász-fegyveres szabadon engedését követelték az izraeli tinédzserekért cserébe), a két ujj pedig azt a két terroristát, akik elrabolták őket.

10464333_10152087098986746_3710381825750242230_n

A kézjel neve pedig a három Shalit lett, ami a 2006-ban elrabolt, majd 2011-ben szabadon engedett Gilad Shalit egykori IDF katonára utal. A szimbólum válasz volt az izraeliek “BringBackOurBoys” Twitter-kampányára, amely a tinédzserek szabadon engedését követelte. Azonban hamarosan a Hamász tagjainak és támogatóinak a jelzésévé vált, és meglepő módon – ellentétben az ISIS jelzésével – a nyugati médiumok is nagyon gyorsan foglalkozni kezdtek a jelentésével. Ennek köszönhetően a gázai és a ciszjordániai területeken kívül is ismertté vált a szimbólum. Mára pedig az Izrael-ellenesség egyik legelterjedtebb jele lett a világon: neonáci csoportokban, antiszemita megmozdulásokon, Izrael elleni demonstrációkon és szélsőséges oldalakon is felbukkant már.

Rabaa Rabia_sign.svg

A négy kinyújtott ujj és a tenyérre helyezett  hüvelykujj vált az egyiptomi Muszlim Testvériség ellenállásának legfőbb szimbólumává. A tüntetésekről készült felvételeken látható, hogy szinte mindenki így demonstrál, vagy olyan transzparenseket használ, amelyeken a négy ujj látható. A szimbólum eredete a Rabaa el-Adavíja mecset körül történtekre vezethető vissza: 2013. augusztus 14-én több mint hatszázan vesztették életüket az egyiptomi fegyveres erőkkel folytatott összecsapásban. A mecset nevében szereplő Rabaa szócska leírva (أربعة) ugyanúgy néz ki, mint arabul a négy (أربعة, arbaa),tehát innen származik a négy kinyújtott ujj, amellyel az áldozatokra emlékeznek. Ugyanakkor kezdetben volt egy másik, elterjedt vélekedés is, miszerint a négy ujj az angol four-t jelenti, ami közel van a for (valamiért) szócskához. Mivel az angolban rövidítésként nem egyszer a 4-essel jelölik a “for”-t, ezért a magyarázat szerint a Muszlim Testvériség azt akarja sugalmazni, hogy ők az iszlámért és arabokért (rabia felirat) harcolnak.

Egy ikonikussá vált a mecset utáni összecsapásról.
Egy ikonikussá vált kép a mecset utáni összecsapásról.

A Rabaa-szimbólum nagyon fontos váltást jelent nemcsak az egyiptomi, hanem más iszlamista szervezetekben és Muszlim Testvériségben: mindannyian egységesen használják ezt a kézjelet, ami csak a régióban ismert. A jelkép „eltöröl bármiféle ideológiai-etnikai meggyőződést, hiszen nem az a fontos, hogy honnan jöttünk, hanem hogy mi a vallási meggyőződésünk.” Másodszor „szakítást jelent” a nyugati eszmékkel és szimbólumokkal (egyebek mellett a Győzelem jelével); az „arab tavasz” céljaitól való eltérést jelképezi, valamint a felejtést is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy „megbocsátják és elfelejtik” Mohamed Murszi beteljesítetlen ígéreteit, és továbbra is őt tartják Egyiptom legitim vezetőjének.

A betiltott Muszlim Testvériség szimpatizánsainak tüntetése Kairóban 2014 végén. Azóta sem ment ki a divatból.
A betiltott Muszlim Testvériség szimpatizánsainak tüntetése Kairóban 2014 végén. A kézjel azóta sem ment ki a divatból.

Egyesek szerint viszont nem is Egyiptomban született meg a jel, hanem Törökországban. Amikor a 2013-as őszi szezonban a török focisták gólt rúgtak, négy ujjukat a magasba emelték, ezzel kifejezve, hogy támogatják az egyiptomi tüntetőket. Ezt később átvette Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök is, aki népszerűvé tette a szimbólumot, és az egyiptomi Muszlim Testvériség, valamint Mohamed Murszi iránt érzett szimpátiáját fejezte ki vele. Nagyon érdekes a színválasztás is: habár a kéz fekete, a háttér sárga. Ennek pedig számos jelentése van: a sárga az iszlámban a bölcsesség színe; a Közel-Keleten az “arany jólét” szimbóluma; sőt külön jelentéssel bír Egyiptomban is, ahol a régen a temetésekkor használták.

Fattah asz-Szíszi elnök és a katonai vezetés a mai napig tiltja a szimbólum használatát: akár öt évet is kaphat az, aki ezt a kézjelet nyilvános helyeken mutatja, vagy teszi ki ezzel kapcsolatos képet a közösségi oldalára. Egyiptomi atléták és olimpiai bajnokok is kerültek már emiatt konfliktusba a hatóságokkal, amikor nyilvánosan bemutatták a Rabaa-jelet. Például Ahmed Abdel Zaher focistát azért zárták ki 2013-ban az egyiptomi ligából, mert az egyik gólját így ünnepelte. A Szocsiba induló egyiptomi olimpikonokat már előre figyelmeztette a sportminiszter, nehogy “használni merészeljék a kézjelet”, mert akkor azonnal jöhetnek haza, és elbúcsúzhatnak a sportkarrierjüktől. A szimbólum azonban a mai napig él: a tavaly augusztus 14-én világszerte megrendezett Rabaa-napon, amikor a halottakra emlékeztek, a szimpatizánsok képeket töltöttek fel magukról a Rabaa-jellel.

A kung fu bajnok Mohammed Jússzef, akitől még a medált is elvették a hatóságok, mert nyíltan kifejezte a Muszlim Testvériség iránti szimpátiáját.
A kung fu bajnok Mohammed Jússzef, akitől még a medált is elvették a hatóságok, mert nyíltan kifejezte a Muszlim Testvériség iránti szimpátiáját.

 A források megtalálhatóak a cikkben.

A képek forrása: Europress/AFP, Instagram és Facebook-képek

(Visited 322 times, 14 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez