Új munka: rendelés egy holland alapítású árvaházban
Új nap, új munkahely. Az eredetileg holland alapítású St. Kizito árvaházba terveztünk ma menni. Mielőtt azonban elindultunk volna, egy tisztességes reggelit kellett elfogyasztanunk – írja Kozári Karina a blogjában. Gertrúd, a házvezetőnőnk egy kisebb tüzet rakott a konyhában egy kis hordozható faszénkályhában, mert elfogyott a palackos gáz.
Az elkövetkező pár napra pedig már nem érné meg drágán feltöltetni. Ügyesen megfőzte rajta a kávét, tejet, vizet forralt, zabkását, rántottát készített. Elindultunk és pár perces zötykölődés után egy tiszta, zöld környezetben lévő vidám épületegyüttes elé kanyarodott be autónk.
Kedves ismerősünk, Rose nővér és az árvaház vezető nővére fogadott minket nagy szeretettel. A betegek “két kupacban” vártak ránk: az árvaház kis lakói, másfelől a környező házakban lakók. Berendezkedtünk, de mielőtt elkezdtük volna a rendelést, a főnővér körbevezetett minket az intézményen. Közös étkező, fedett járólapos játszótér, óriási konyha, hálószobák kicsiknek és nagyobbaknak, elsősegély szoba, és végül az iroda tárult a szemünk elé. Az intézményt a helyi apácák üzemeltetik, akik igyekeznek magukat fenntartani. Például a saját teheneik által “termelt” biogázzal főznek! A sétából visszatérve nekikezdtünk a munkának. Dóri Krisztinek asszisztált, amíg nem jött egy mozgásszervi beteg. Az apácák és Karina Gyurinak segítettek, aki végignézte az összes védencét az árvaháznak.
Egyből egy HIV pozitív kisfiúval kezdett, akit a nap folyamán még öt másik követett. A többi gyermek főleg légúti panaszoktól szenvedett, illetve a négy súlyosan retardált csemete is sorra került. Az apácák ügyesen fogták meg a gyerekeket, amelyik sírt, azt megnyugtatták. Bár Gyuridoki csodálatosan bánik velük, egész egyszerűen megnyugszanak attól a türelemtől, ami feléjük árad Szabó doktor úr kezeiből. Így kis páciensei közül szinte soha senki sem sírt! Mivel a helyiek úgy gondolták, hogy Gyuri gyermekgyógyász, ezért hozzá fordultak a kicsikkel és a kamaszok problémáival. Krisztihez az idősebb korosztály várakozott.
A rendelés közepén egy gyönyörűen félelmetes időjárási jelenségnek lehetünk szem- és fültanúi: trópusi zápor zúdult le az egész vidékre. Közel egy órán át esett, eközben egymás szavát alig-alig értettük. A páciensek egymás hegyén-hátán szorongtak az eresz alatt. A gyakorlatnak köszönhetően sikerült 5-re befejeznünk a rendelést. Egy nagy csomag gyermekruhát és gyógyszert hagytunk még hátra a kis lakóknak, hogy ne csak a kellemetlen percekre emlékezzenek. Visszatérve a városba, a kórházi uniformisban szaladtunk be egy-két dologért pár boltba, majd csöndben fogyasztottuk el a mai különleges vacsoránkat. Tojásos tészta volt helyi zöldségekkel és fűszerekkel kiegészítve.
