Marokkó és Magyarország: a „kitüntetett” kapcsolat

Marokkó, Budapest – „Alaouite wissam de grand officier” díjat kapott a marokkói uralkodótól Pap László, hazánk korábbi rabati nagykövete a két ország közötti kapcsolatok erősítéséért. Romvári Eszter a VI. Mohammed trónra lépésének 13. évfordulóján rendezett budapesti fogadáson beszélgetett a kitüntetett diplomatával.

Váratlanul érte a díj?

Részben, hiszen a távozó nagyköveteket – amennyiben kapnak elismerést – munkájuk befejezésekor díjazzák. Szolgálati időm lejártakor az akkori marokkói külügyminiszter tudatta, hogy az uralkodó ebben a megtisztelésben részesített. Nem volt azonban idő arra, hogy a díjat átadják. Annyiban volt meglepetés a mai díjátadás, hogy marokkói barátaim egy év elteltével, a szép nemzeti fogadáson tüntettek ki az elismeréssel.

Részletes indoklást fűztek a kitüntetés átadásához?

Volt néhány kiemelkedő esemény, melyet közösen szerveztünk a marokkói partnereinkkel, a nagykövet úr is az egyik ilyen rendezvényre célzott. Ha jól emlékszem, 2010-ben az egyik nagy lovas fesztiválra Magyarország is küldött egy lovas csapatot. A magyar lovasok jelenlétének ott és nálunk is komoly visszhangja volt. A két ország lakói kölcsönösen sokat megtudhattak a másik kultúrájáról, életéről.

Fontos lépés volt a kétoldalú kereskedelmi-üzleti tanács megalapítása, mely a két ország üzleti köreit hozta közelebb egymáshoz. Kulturális, tudományos és politikai eseményekben vettem részt – ezekből a kultúrát és a tudományt emelném ki, hiszen a politikai tevékenység a szakmai kötelezettség jegyében történik. 2007 és 2011 között sikerült kézzelfogható előrelépéseket elérni e területeken.

Jelenleg Marokkóban mennyire mélyek a társadalmi szakadékok?

Az országban ma is jelentősek a különbségek, ez az észak-afrikai, sőt a közel-keleti országok jelentős részére is jellemző. A különbség, hogy Marokkóban ennek tudatában élnek: nem titkolják, hanem szembenéznek ezzel. A vezetés munkahelyteremtő és szociális programokkal igyekszik ez ellen tenni. Munkalapú gazdaságot és társadalmat próbál kialakítani, ezzel oldani a társadalmi, szociális különbségeket. Tavaly 4,5-5%-os gazdasági növekedés volt Marokkóban. A négy év alatt jól látható fejlődést tapasztaltam: 2007-ben és 2011-ben is eljutottunk egy diplomata rally nevű autós megmérettetésre, Marokkó középső részén, az Atlasz hegységben. 2011-ben össze tudtuk hasonlítani a szegény lakosság helyzetét a korábbival: tapintható volt a különbség. Mintha több lenne a remény sugara az átlag marokkóinak. Remélem, hogy ezek a jelek a jövőben erősödni fognak. Ebben szerepe van Magyarországnak is, hiszen kölcsönösen piacot jelentünk egymásnak, a termelés munkahelyeket termet. Nem nagy, de nem is elhanyagolható a szerepünk.

Tudtommal Marokkó élen jár az arab országokban a nők jogainak érvényesítésében. Hol tart ez a folyamat?

A problémáról lehet beszélni, a vallási előírások nem béklyózzák meg a nőket. 2005-ben elfogadták a családjogi törvényt. Ezáltal a marokkói nőknek olyan jogai vannak, melyek az európai mércéhez közelítenek: a többnejűséget többé nem ismerik el jogilag. A nőket a házasságban és annak felbontása után is védik, a gyermekeket szintén. Az más kérdés, hogy a betű szövege és a gyakorlat nem mindig esik egybe. Egy tradicionális társadalom esetén érthető is ez. Manapság már egyre kevesebb merészség kell ahhoz, hogy ezek az új jogok érvényesüljenek a nők számára – vidéken is.

A demokrácia mennyire működik?

A többpárti elemei, a civil szereplők, szervezetek, szólás-, sajtószabadság alapvetően jelen vannak. Tapasztalhatók sajátosságok, például az uralkodó személye, aki nem csak politikai, hanem vallási vezetője is a népnek. Ő különleges helyzetben van, de azt hiszem, mind a hétköznapi emberek, mind a sajtó munkásai is elfogadják ezt. Összességében a szabályok és a keretek világosak. Azt gondolom, kellő teret adnak arra, hogy ezek a szabadságjogok érvényesülhessenek, és ha a lakosság tovább akarja bővíteni jogait, szerintem van mozgásterük.

Magyarországon folytatja Marokkóhoz kapcsolódó tevékenységét?

A Külügyminisztérium belső struktúrája nem mindig teszi lehetővé, hogy az ember ugyanott folytassa, ahol abbahagyta. Nekem annyiban van szerencsém, hogy tulajdonképpen ugyanazt teszem, de multilaterális keretek között. A mediterrán régiónak egyik jelentős nemzetközi szervezetében, az Unió Mediterrán térségért nevű, 43 európai és észak-afrikai országot összefogó szervezetében dolgozom – ezáltal rálátásom van Marokkóra is.

 DSCF0142_559x419

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez