Castro, Santos, Timochenko: történelmi kézfogás Kubában

Kolumbia történelmének talán legfontosabb kézfogására került sor Kubában, Juan Manuel Santos kolumbiai államfő, Rodrigo Londoño Echeverri, azaz Timochenko, a FARC parancsnoka, és a felek között közvetítő Kuba elnöke, Raúl Castro között. A szerdai kézszorítás nyomán karnyújtásnyi közelségbe került a több mint hatvan éve húzódó kolumbiai fegyveres konfliktus lezárásának lehetősége.

A számos, ez idáig egytől egyig megszegett, egy- vagy többoldalú tűzszüneti megállapodás után a tárgyaló felek bejelentették, hogy legkésőbb hat hónapon belül szignózásra kerül a 2,2 millió halálos, és 7,6 millió, kisebb vagy nagyobb mértékben károsult áldozatot követelő polgárháborút lezáró békepaktum.

Az elemzők rámutattak arra, hogy bár a felek kötelezettségvállalása, a békeszerződés legkésőbb 2016. március 23-i aláírására komoly előrelépés, az elkövetkező fél évben kemény munka vár a tárgyalófelekre és a közvetítőkre.

“A szerdán napvilágot látott fotó igazi történelmi unikum, hiszen első ízben publikál a sajtó képet egy kolumbiai államfőről amint a FARC vezérkarával szorít kezet.”

santos1Ha azonban a végleges fegyvernyugvásra legkésőbb csak 2016 márciusában van esély, miért is olyan fontos a tegnapi megállapodás? A történelmi kézfogás hátterében számos sarkalatos tárgyalási pontban elért kompromisszum áll, amelyek nélkül a békekötésre ez idáig nem mutatkozott esély.

A felek megállapodtak a többi között a konfliktus során elkövetett jogsértések kivizsgálásában: mind a FARC, mind pedig a kolumbiai fegyveres erők, politikusok és természetesen az érintett gazdasági szereplők, így földtulajdonosok, iparosok és vállalkozók felelősségét is firtatni fogják. Az úgynevezett átmeneti igazságszolgáltatási mechanizmus céljait a felek “az igazság kiderítésében, az áldozatok kártalanításában, valamint az elkövetők felelősségre vonásában” jelölték meg. Kiemelt helyen kezelik majd az emberi élet ellen elkövetett bűnöket, a nemi erőszakot, a kínzást és a gyerekkatonák besorozását érintő eseteket, a felelősöket pedig három fő büntetési kategóriába sorolják aszerint, hogy beismerik-e tetteiket, avagy “későn” teszik ezt, esetleg tagadnak.

A felelősségrevonás és a büntetések szigora aszerint módosul, hogy az elkövetők milyen mértékben járulnak hozzá a tények feltárásához, ami nélkül az áldozatok kártalanítására és a tényleges igazságszolgáltatásra, tehát a közel hat évtizedes háború lezárása nem lenne lehetőség. A speciális békebíróság 35, főként kolumbiai talárosból áll, akiknek munkáját nemzetközi megfigyelők és emberi jogi szervezetek támogatják majd.

Röviden összefoglalva: Havannában a felek első helyen megerősítették elkötelezettségüket a tárgyalások és a békefolyamat során korábban elért megállapodások tiszteletben tartására, felrajzolták a kártalanítás és a felelősségrevonás nem könnyű feladatának vázlatos terveit. A kormány továbbá kötelezettséget vállalt a politikai bűnöket elkövetők számára biztosítandó lehető legszélesebb körű amnesztiára, amely azonban nem érinti majd a gyilkosságokat, nemi erőszakot, túszejtést, egyéb emberiség ellenes és háborús bűnöket elkövető elemeket.

Végül, de korántsem legutolsóként a sorban a kormány és a FARC megállapodott abban, hogy a békeszerződés aláírása után legkésőbb 60 nappal a gerillák megkezdik a tényleges leszerelést, illetve a FARC-EP katonai szervezetből politikai formációvá alakul, amely folyamat elvben a kormány támogatása mellett valósulna meg.

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez