Tudtad, hogy a palesztinok a zsidók legközelebbi génrokonai?

A világon élő legtöbb zsidó csoport legközelebbi genetikai rokonai a beduinok, a drúzok, a ciprusiak és a – palesztinok. Az elmúlt öt évben egyre több tanulmány jelenik meg erről az ősi genetikai kapocsról, amely az egyazon földért harcoló mai “ősellenségeket” összeköti.

Először 2010-ben jutott erre a következtetésre egy New York-i és egy haifai kutató, mindketten neves tudósok. Harry Oster és Karl Skorecki két nap különbséggel, de egymástól függetlenül publikált a témában. Aztán összerakták, amijük volt, és két év múlva közös tanulmánnyal álltak elő. Többféle analitikus módszert vetettek be, és minddel ugyanarra jutottak.

Az “Ábrahám gyermekei a genom korában” (Ábrahám a Tórában és a Koránban éppen úgy szerepel, mint a Bibliában) című dolgozat az American Journal of Human Genetics-ben jelent meg, és röviden arról szólt, hogy készítői összesen 652 ezer különböző génmintát vettek 7 zsidó csoport egymással nem rokon 237 tagjának mindegyikétől: iráni, iraki, szíriai, olasz, török, görög és askenázi zsidóktól. Ezeket vetették össze a világ összes népcsoportjának génjeit tartalmazó globális adatbázissal – ismerteti a módszert a Haaretz.

Kutatásaik nyomán alapon két fő zsidó csoportot határoztak meg: a közel-keleti (iraki, iráni) zsidókét, és az európai/szíriaiakét. Ezek úgy 2 és félezer éve váltak el egymástól. De mindkettő génállománya a mostani közel-keleti és dél-európai népekével rokon. Az európai zsidóké leginkább az észak-olaszokéval, a szardíniaiakéval és a franciákéval, a közel-keletieké pedig a drúzokéval, a beduinokéval és a palesztinokéval.

Szóval nem csak Ábrahám, a humusz szeretete vagy az a megszállottság köti össze a zsidókat és a palesztinokat, amivel mindketten ugyanahhoz a földhöz ragaszkodnak. De a közös örökség nem feltétlenül összekötő kapocs, nem zárja ki az ellenségességet – mondja Ostrer professzor. Példának pedig Káin és Ábel történetét hozza fel.