Így boldogulnak Soros György alapítványai és a többiek Oroszországban

Nem sokat tudunk itthon az oroszországi civilszervezetekről. Szegényes fogalmainkat pedig általában saját belterjes céljainkra használjuk, vagy elrettentő példaként, vagy önigazolásként, hogy nálunk valamivel azért mégis csak jobb.

Újabban november végén figyeltünk fel a témára, amikor a Soros Györgyhöz köthető Nyílt Társadalom Alapítványt és a Nyílt Társadalom Intézetének Támogatási Alapítványát nemkívánatosnak nyilvánították Oroszországban.

Hogy ne essen a már fent említett hibába a magyar közvélemény, panelbeszélgetést rendezett a Közép-európai Egyetem EU-bővítési tanulmányok központja a jelenleg Budapesten zajló EU-Oroszország Civil Társadalom Fórum 6. közgyűlésének keretein belül. Mihail Fedotovon kívül négy orosz regionális civilszervezet képviselője volt a főszereplő.

A tisztánlátás érdekében két fogalom már a beszélgetés elején tisztázódott. A hazafias stoplista és a 2012-es ügynöktörvény nem keverendő össze. A listára az Oroszországban nemkívánatosnak nyilvánított külföldi civilszervezetek (például a magyar származású üzletember már említettjei) kerülnek. A törvény pedig azokat az oroszországi NGO-kat tekinti külföldi ügynöknek, akik külföldről kapnak támogatást.

Ilyen körülmények között borzalmasan nehéz dolgozni – hangsúlyozta igen kategorikus és negatív véleményét Lilia Sibanova, a választásokkal foglalkozó GOLOSZ igazgatója. (Ez a szervezet külföldi ügynöknek számít.) Az ügynöktörvény használatát nevezte a legfélelmetesebbnek. Elvileg az Oroszország rendjét veszélyeztetőkkel küzd ez a törvény. Veszélyes pedig az, akit a kormány annak mond. Mindeközben a társadalom is ellenségesen viszonyul a civilszervezetekhez. Ebben a kontextusban szerinte még Beloruszban is jobb a helyzet, mert ott legalább (ha a kormány nem is) a társadalom támogatja az NGO-kat.

Az észak-kaukázusi Environmental Watch képviselője, Dmitrij Sevcsenko arra mutatott rá, hogyan használják fel saját céljaikra a helyi korrupt politikusok a civilszervezeteket. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, mennyire eltérnek a kaukázusi területek a nagy orosz átlagtól. Egyetértett ezzel az ingusföldi Human Rights Watch „MASR” munkatársa, Ruszlan Mucolgov. Szerinte a rendszeres emberrablások közepette az egyetlen esélyt a civilszervezetek jelenthetik, akiknek viszont komoly nézeteltéréseik adódnak a helyi és országos kormányzatokkal.

Az állam és a civilszervezetek közötti konfliktus taglalásán a GRANI Központ igazgatója, Szvetlana Makoveckaja lépett túl. Szerinte is nagyon nehéz a munka a törvények, a propaganda és a társadalom fekete-fehér véleménynyilvánításai miatt. Nem jó, amit a kormány csinál. De a közös problémák megoldása érdekében muszáj stratégiai együttműködésre törekedni. Valahogyan meg kell találni egy olyan beszédstílust, amivel nem szereznek újabb ellenséget. Oroszországban ugyanis a kompromisszumoknak mindig vannak negatív momentumai, melyekre bárki lecsap, és a szerény eredményt azonnal semmissé teszi.

Mihail Fedotov végül egy komoly különbségre világított rá: nem keverendő össze a külföldi ügynök és a külföldi lobbisták tevékenysége. Szerinte ezen a vonalon lehetne javítani a civilszervezetek jelenlegi helyzetén. Azt is elmondta, hogy ő nagyon sokszor beszélt az ügynöktörvényről az orosz elnökkel, és Vlagyimir Putyin már kijelentette, kész ezt a rendeletet megváltoztatni.