A világ legősibb törvényét írta felül a bíróság

Bráhmanák, ksatriják, vaisják, súdrák – mélyen kutatva em lékeinkben előjönnek ezek a szavakj, az indiai kasztrendszer alapjai. A papok, harcosok, kereskedők-iparosok, és parasztok elkülönülő társadalmi osztályainak  rendszere   több mint  négy évezredre megy vissza – már azelőtt létezhetett, hogy az árják elérték India területét.  Kifejlett  formájában m ár nem négy, hanem több, mint ezer kisebb csoport, kaszt, hindiül dzsáti élt egymás mellett az indiai társadalomban.

A modern india viszont szekuláris állam, amelynek alkotmánya kimondottan tiltja a kesztrendszer fenntartását.  Furcsa paradoxonként viszont létrehozták a “scheduled caste” intézményét, vagyis, akik alacsonyabb kasztból származtak, azok mindenféle pozitív diszkriminációban részesülhetett, a könnyebb egyetemi bejutástól, az önkormányzati képviseletig.  A politika részint sikeres is volt – alacsony kasztból származók, sőt kasztonkívüliek kerültek be a középosztályba, vagy akár a felső tízezerbe, lettek  gazdag vállalkozók vagy országos politikusok.  Más részről viszont a kasztrendszer tovább él a mindennapokban – a tradicionális családok párválasztásában, vagy éppen a munkahelyválasztásban.

A papi kasztok leszármazottai például igyekeztek alapvetően értelmiségi munkákat választani – ha feltétlenül nem is tartoztak a társadalom elitjébe.  Belőlük lettek a tanítók, kishivatalnokok,   újságírók, és persze a papok. Hiszen az ország számtalan templomába igen sok szolgálatot tévő pap is szükségeltetik. Ezeket a pozíciókat – természetesen, a hagyományok szerint – a papi kasztok tagjaiból töltik fel, hiszen a hindu vallás előírásai is ezt tartalmazzák.  Illetve töltötték elvben eddig.

Az indiai Legfelsőbb Bíróság ugyanis ezt a helyzetet másként látja. Az ügy Tamil Naduból, India legdélibb, a hindu valláshoz talán leginkább ragaszkodó államából indult ki. A helyi kormány hozott egy törvényt, amely a  hagyományt felülírva kijelenti, hogy a templomok   új pap felvételekor nem írhatják elő a származást, csak azt, hogy az illető ismerje a templomi rituálékat.  Vagyis bármilyen kasztból származó hindu  elméletileg lehet pap. A rendelkezést az állam – és egész India – egyik legtekintélyesebb tempolma, a Madurai-i  Meenakshi templom megtámadta a legfelsőbb bíróságon.  Ott pedig – hosszú vita után – úgy döntöttek, hogy   nem tekintik alkotmányellenesnek az állami törvényt (bár az indiai alkotmány a diszkrimináció tilalma mellett kimondja, hogy az pontosan a papi tisztségekre nem vonatkozik), de minden egyes esetben  el kll dönteni, hogy egy  pap felvétele lehet-e alkotmánysértő. Bár a döntés dodonai, de alapvetően úgy értelmezik,  fel lehet venni a nem-bráhmin papokat is. A döntés megrázta Indiát – és azóta sorra kerülnek elő hindu templomokból olyan papok, akik – most már bevallhatják – nem papi kasztból származnak. Biharban nem csak az derült ki, hogy már régóta gyakorlat mindenféle kasztból felvenni papot, de még egy tekintélyes patnai templom vezetőjéről is kiderült: kasztonkívüli származék.