Vége a “boldog ősidők” mítoszának – őseink brutális gyilkosok voltak
Eddig úgy hitte a tudósok többsége, hogy a háborúk a földművelés kezdeteivel egyidősek. Vagyis azután kezdtek harcolni egymással az emberek, hogy letelepedtek, földjük-tulajdonuk lett, amit meg kellett szerezni, majd védeni. De most úgy tűnik, nem így volt.
A kenyai Turkana-tónál végzett feltárások már többször meglepték a régésztársadalmat. Tavaly például minden idők legöregebb kőszerszámát találták ott, és akkor a világsajtó arról írt, hogy a lelet átírhatja az egész emberiség történelmét. Az akkor lelt üllő ugyanis legalább 3,3 millió éves, 700 000 évvel korábbi, mint az addig legrégibbnek hitt kőszerszám. Vagyis ennyivel korábban vált eszközhasználóvá az ember annál, ahogy addig gondolták.
Most újabb vizsgálatok újabb meglepetést hoztak. Nevezetesen azt, hogy már a vadászó-gyűjtögető életmóddal együtt járhattak a háborúk. A Cambridge-i egyetem kutatói több mint két tucat olyan emberi csontváz maradványaira bukkantak a Nataruk lelőhelyen, 30 kilométerre nyugatra a Turkana-tótól, amelyek nagyjából 10 ezer évesek. És köztük volt 12, csaknem teljes csontváz, amelyből tíz fegyver általi erőszakos halál nyomait mutatta. Ezek közül egy koponyát a héten mutattak be a Nature folyóirat címlapján.
A maradványok teljesen egyediek, kitűnő állapotban maradtak fenn a lagúnában, és semmi nyoma nincs annak, hogy eltemették volna őket. Ami a felfedezőik szerint azt bizonyítja, hogy a háború a csoportok közötti kapcsolatok része volt a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató őskori embereknél is.
A Cambridge-i csoport eredetileg fosszíliák után kutatott 2012 óta Nataruknál, mert úgy hitték, hogy a hely valaha egy lagúna partja volt. De hamarosan csontokat találtak. Méghozzá egy egész csontvázat, a koponyáján nagyobb sérülésekkel. Aztán másik, törött lábú csontvázra bukkantak, a koponyájában még mindig ott volt egy éles obszidiánkő.
Összesen 27 férfi, nő és gyermek maradványait ásták ki, az egyik nő hasüregében egy 6-9 hónapos magzat csontjaival. A különböző sérülések különböző fegyverekről tanúskodnak – mondja Mirazon Lahr, az ásatásokat végző csoport vezetője. Távolról kilőtt nyílhegyekről, bunkósbotról, és olyan botokról, amelyekben kis pengék voltak.
Évekbe tellett, mire ezeket a maradványokat a kenyaiakkal együttműködve konzerválták Nairobiban, és különböző módszerekkel próbálták meghatározni a korukat. Végül arra jutottak a kutatók, hogy 9500 és 10500 év közöttiek.
Mirazon Lahr szerint a felfedezés azt bizonyítja, hogy a főként nomád vadászó-gyűjtögető csoportok közül egy előre kitervelt támadást hajtott végre egy másik ellen. A holttesteket szétszórták, a helyzetük és a fegyverek, illetve a sérülések mind azt sugallják, hogy egymás után estek el, egy másik vidékről érkezett csoport támadásában, és maradványaikat a tó üledéke konzerválta.
A háborúkról szóló eddigi elméletek szerint kezdetben a tulajdon (föld, élelem), később pedig a hatalom birtoklása, a vallás és más eszmék miatt robbantak ki háborúskodások. Az, hogy ezek a nomád csoportok is erőszakos konfliktusba keveredhettek, azt jelentheti, hogy volt valami más is, amiért érdemesnek tartották harcolni – mondja Mirazon Lahr a Newsweeknek. Szerinte lehet, hogy a tóparti termékeny talajon élő állatokért folyt a harc.
Szudánban egyébként már találtak 12 és 14 ezer év közötti csontvázakat a Qadan temetőben, Jebel Sahabánál, az 52-ből 23 egykori testen erőszak nyomaival. De azokat mind szépen, rendesen eltemették.
A mostani lelet azért teljesen egyedi, erősíti meg a New York Times-nak a Harvard Egyetem kutatója, Luke A. Glowacki, mert azt mutatja, hogy a háború régebbi a földművelés kezdeteinél.
De nem mindenki siet ilyen következtetést levonni. Az alabamai egyetem antropológia-professzora, Douglas P. Fry azt mondta a Times-nak, hogy további bizonyítékokat szeretne látni. Például erődítményeket, kifejezetten harci fegyvereket, a háború művészi vagy jelképes ábrázolását. És egynél több ilyen helyszínt, mielőtt arra jutna, hogy tényleg háborúztak egymással abban az időben az emberek.