Árvaház Ugandában, a Magyar Afrika Társaság védőszárnyai alatt

Ahogy beléptem, az összes apáca és járni már tudó picur rohant hozzám. Kitörő örömmel fogadtak. Hát még a hozott ajándékoknak mennyire örültek! Boldog izgatottsággal bontogatták ki a dobozokat. Itt nagyon szeretik a labdákat, minden gyermek kapott egyet, és még Aisha is szorongatta a nagy fogfájása közepette. Szegénynek egyszerre több fogacskája bújik éppen elő. Az ikrek a plüssnyuszit és a kockákat, Adrian a plüsstigrist választotta. Ők nagyjából egykorúak, és most is együtt játszottak a homokozókészlettel.

Felemelő érzés látni ennyi mosolygós pofikát! A nagyobbak rögtön focizni kezdtek, közben meséltek folyamatosan. Bruno nagyszerű eredményeket ért el az iskolában, a negyedik legjobb lett. Adrian 3 éves létére a negyedik nyelven kezd el csacsogni. Paul a focitudományával büszkélkedett, Emily, aki szintén rendkívül okos, a rajztudományát mutatta be az újonnan kapott rajzfelszereléssel.

Everlyn sajnos éppen maláriás, ezért infúzióval gyógyítják, de állapotát viszonylag jól viseli. Daniel kedvenc elfoglaltsága szintén a foci, de az iskolában is egyre jobb eredményeket ér el. Opio és Odongo ikrek, de két teljesen különböző személyiség. Opio inkább a háttérből figyeli az eseményeket, míg Odongo egész lényéből a huncutság árad. Igazi szemfényvesztő kis tökmag. A felnőtt bicikliről alig lehetett leszedni.

A nagy játék után lassan lenyugodtak a kedélyek és menni kellett mosakodni, ebédelni, aludni. A „kötelezően elvárt” simogatások után hamar szundiztak is. Igazán hálás mindenki a gyermekotthonban a segítő-adományozó szülőknek és a Magyar Afrika Társaságnak. Az apácáknak hatalmas megkönnyebbülés már az is, hogy folyamatosan, minden nap biztosítani tudják ezeknek a gyermekeknek az étkezését saját igényeik szerint! Nagy szomorúság az éhség miatt síró gyerek látványa.

Az egyesület szervezésében már több alkalommal élelmiszerrel, játékokkal, készségfejlesztő eszközökkel érkezett ide delegáció és orvosmisszió – az apróságok egészségügyi ellátására, gyógyítására ­-, amit pénzügyi támogatással is kiegészítettek a bébitápszerek és gyógyszerek pótlására. A látogatásokról mindig memorandum készült, amelyben biztosítottuk együttműködésünkről az otthont működtető apácákat.

A társaság ígéretéhez híven támogatási programot működtet, amelyben egy évre szóló jelképes örökbefogadással, havi 4000 Ft összeggel lehet támogatni az arcképcsarnokból kiválasztható gyermekek jövőjét. A támogatók felajánlásaival az árvaház vezetősége gazdálkodik, ebből vásárolják meg a gyermekek számára szükséges élelmet, gyógyszereket, oltásokat, iskolai felszerelést, illetve a kisbabák számára elengedhetetlen pelenkát, tápszert, babaápolási termékeket. A felajánlott összegből fedezik továbbá a gyermekek taníttatási költségeit is.

A jelenleg támogatható 27 gyermekből tíznek sikerült ugyan jelképes, de annál segítőkészebb örökbefogadókat találni. Feltett szándékunk a többi magára hagyott kicsinek is örömet okozni és életüket élhetővé tenni, alapvető ellátásukat folyamatosan biztosítani.

Kérjük, aki teheti,támogassa ezeket az elhagyott csöppségeket!

Mivel szociális ellátórendszer sem elvben, sem gyakorlatban nem létezik, e kis emberkék számára csakis a külső segítség jelenthet esélyt a „normális” életvitelre, vagy egyszerűen a puszta életben maradásra. Emlékszünk a bulvármédia álszenteskedő szlogenjére? „Itt a lét a tét…” Nos, itt valóban az.