Így harcol Bolívia a Zika ellen – helyszíni tudósítás

Miközben az egy hónapja még alig ismert vírustól most már olyan országokban is hangos a sajtó, ahol valójában igen kevés esély mutatkozik egy tömeges járvány kirobbanására, addig a fertőzés brazíliai gócpontjával szomszédos Bolívia már rutinosan készül a szúnyogok terjesztette új kór kordában tartására.

Bolíviában három Brazíliából behurcolt, és egy hazai eredetű megbetegedést regisztráltak, mind a négyet az ország keleti, szubtrópusi klímájú Santa Cruz tartományában. A bolíviai egészségügyi miniszter, Ariana Campero a helyi El Deber napilapnak nyilatkozva elmondta, hogy a kormány két hónapja foganatosította az esetleges Zika-járvány megelőzését célzó első intézkedéseit. A Zika-ellenes program keretében 1200 orvost képeztek tovább a fertőzés tüneteinek korai felismerésére, az ország határállomásain megerősítették a közegészség- és járványügyi felügyeletet, valamint közel egymillió dollárt költöttek vírust terjesztő szúnyogok irtására.

Az egészségügyi hatóságokra és az orvosokra kétségkívül kemény küzdelem vár, bár az is igaz, hogy a kortárs sztárvírus, a Zika itt csak egy az Aedes aegypti tudományos névre keresztelt szúnyog által terjesztett számos betegség közül. Az Aedes aegypti ezen az égövön afféle ősellenség, amely évről évre megújuló fegyvertárral folytat biológiai hadviselését az ember ellen. Ez a rovar terjeszti ugyanis a jól ismert és meglehetősen veszélyes dengue-láz különböző változatait, a tavaly tömeges járványt okozó, fájdalmas ízületi gyulladásokkal járó chikungunyát, amelynek heveny tüneteit személyesen is volt szerencsém megtapasztalni.

zika3

A 2016-os szúnyog-ellenes hadjárat új változója idén a Zika, miközben az ellenség – az Aedes aegypti – és a küzdelem intenzitása állandó. A rovar elleni erőfeszítések egyébként nemcsak a hatóságokra, hanem az egyénre is komoly felelősséget rónak.

Városszerte orvosoktól kísért, mobil rovarirtó egységek veszik fel a harcot a nyilvánvaló számbeli fölényben lévő szúnyoghadakkal, amelyek az esős évszak derekán milliószámra tenyésznek Santa Cruz betonozatlan kültelkeit pettyező pocsolyákban és lápokban.

Bolíviában a szúnyog és az általa terjesztett betegségek elleni harc minden romantikától mentes, egészen profán, szinte unalmas, ám korántsem elhanyagolható rutinban merül ki.

Míg az új, rejtélyes nevű kórról szóló híradások nyomán a távoli Európa borzong, addig itt városszerte plakátok figyelmeztetnek arra, hogy a vödrök, a virágcserepek, az eldobott autógumik, kerti tavak, egy szóval még a legkisebb tárgy is, amelyben csapadék, vagy állott víz gyűlhet össze, kiváló tenyészőközeget biztosít az Aedes aegypti lárvái számára.

Némileg felelősségteljes, ám sokkal inkább hipochonder állampolgár lévén, a gyakorlatban számomra ez az otthonomként szolgáló kéthektáros birtokon fellelhető összes edény, vödör, hordó, kutyaetető, madáritató és egyéb potenciális moszkitóbölcsőde felszámolását jelentette. Legalábbis a kezdetben.

Később ugyanis kénytelen voltam rádöbbenni, hogy erőfeszítéseim legalább annyira voltak elkeseredettek, mint haszontalanok. A napi “kutasd fel és pusztítsd el” akcióim nevetségesen hatástalannak bizonyultak, már csak azért is, mert a telek előtt húzódó fedetlen csatorna Ho-Si-Minh- ösvényén keresztül megállíthatatlanul áramlott a birtokra a szúnyogutánpótlás.

Valóban, a földutaktól tarkított Santa Cruz külterületein a város helyén elterülő mocsár és a civilizáció közötti játszma még ma is döntetlenre áll, sőt, az esős évszakban kétségkívül továbbra is “a víz az úr!”. A szúnyog, a dengue, a chikungunya, most pedig a Zika olyan kellemetlen realitások, amikkel az ember kénytelen együtt élni. Az együttélésnek pedig megvannak a trükkjei. Méghozzá olyan apró kellékek, amelyekről Kittenberger Kálmán vagy Molnár Gábor könyveiben olvashattunk, és amelyek nélkül ezeken az égöveken még a nyugodt álom sem igen elképzelhető.

Errefelé a pihentető alvás, nem mellékesen pedig számos nyavalya elkerülésének leghatékonyabb kelléke a szúnyogháló. A különböző elektromos rovarriasztó kütyük, akárcsak a füstölők, teljesen hatástalanok az elszánt trópusi szúnyogok ellen, azonban nincs az a vérszopó, amely átjutna az ötdolláros kínai szúnyoghálón. Arról már nem is beszélve, hogy a Chagas kórt hordozó, sötétben aktív rablópoloska csípésétől is megvéd, sőt, a hálószobámban időről időre feltűnő skorpiókat és madárpókokat is távol tartja az ágytól. A harmadik jól fejlett, 15 centiméteres Acanthoscurria insubtilis nőstény pók kitessékelése után, szúnyogháló nélkül talán már nem is jönne álom a szememre.

Egy másik, az ülőmunkát végzők számára elengedhetetlen berendezés Dél-Bolíviában a ventilátor. Számomra hónapokba telt rájönni arra az egyszerű igazságra, amit itt már mindenki tudott. Mégpedig arra, hogy a ventilátor által képzett turbulenciákban még a legtapasztaltabb szúnyog sem képes a levegőben maradni. Ventilátor nélkül, az állandó csípésektől perceken belül félőrülten vakaródzva pedig ember legyen a talpán, aki fél órát képes végigülni a számítógép előtt.

Tény, hogy a milliárdos tigrisszúnyog-populációt a trópusokon elkerülni szinte lehetetlen. Szerencsére a vérszopók nem olvasták azokat a rovartani szakkönyveket, amelyek szerint az Aedes aegipty nem csak alkonyatkor és pirkadatkor, hanem nappal is csíp. A gyakorlat azt mutatja, hogy a dögletes, 40 fokos hőségben még a tigrisszúnyog is inkább az árnyékot keresi. A kellemesen hűs délszaki estéken azonban leginkább a szerencse kérdése, hogy a napi átlagos 15 csípéssel dengue-t, chikungunyát vagy éppen Zikát oltanak-e belénk a kitartó ízeltlábúak.

Távol álljon tőlem elbagatellizálni az Aedes aegipty által terjesztett kórok jelentette veszélyeket, hiszen akárcsak a dengue vagy a chikungunya, a Zika sem gyerekjáték. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal (ECDC) összhangban az ÁNTSZ is óvatosságra intette a gyerekvállalást tervező, illetve várandós nőket, mivel a heves lázzal és ízületi fájdalmakkal járó megbetegedés fokozott veszélyt jelenthet a magzatra. A tudomány mai állása szerint a Zikával fertőzött anyák kiugróan magas százalékban szenvednek el spontán vetélést, hoznak világra holtan, vagy mikrokefáliás rendellenességgel születő csecsemőket.

Az Újvilágban a Zikát egyébként igen komolyan veszik a közegészségügyi hatóságok, olyannyira, hogy egyes régiókban az elkövetkező két évre eltanácsolták a nőket a gyerekvállalástól. A mélyen katolikus, és keményen férfiközpontú latin-amerikai társadalmakban a családtervezés elméletben talán működhet, a valóságban azonban a latin-amerikai kormányok reakciójának hátterében egy sor, a térségre rendkívül jellemző társadalmi probléma áll.

zika1

Latin-Amerikában egész néprétegek számára ismeretlen vagy elérhetetlen a tudatos családtervezés, a fogantatások jelentős hányada nemi erőszak eredménye, a terhes anyák nagy százaléka kiskorú, az abortusz pedig néhány kivételtől eltekintve szigorúan törvényellenes. Az USA vagy Európa orvosi gyakorlata szerint, szűrővizsgálatok útján a terhesség 20. hetétől megállapítható a mikrokefália, és amennyiben bizonyítást nyer a rendellenesség, az anyának jogában áll elvetetni a beteg magzatot. A latin-amerikai régióban ilyen vizsgálatokat csak néhány országában, köztük Chilében és Argentínában végeznek, azonban az eredmények általában csak a terhesség 24. hetétől állnak az orvosok és a leendő szülők rendelkezésre. Az említett országok jogszabályai szerint a fogantatást követő 23. hét után az anyának még akkor sem nyílik törvényes lehetősége az abortuszra, ha leendő gyereke bizonyítottan súlyos rendellenességgel születik majd.

Bár a Zika terjedésének tükrében több nemzetközi szervezet is tett ajánlásokat különböző latin-amerikai kormányoknál a család-, anya- és magzatvédelmi törvények módosítására, valós előrelépések nem történtek az ügyben. A gyerekvállalás elhalasztására adott hivatalos ajánlásokat egyébként a témában vezető szakértők egyenesen az anyák alapvető jogainak sárba tiprásaként értékelik, hiszen a megfelelő jogi környezet, a megfizethető és modern fogamzásgátló szerek, valamint a családtervezési tanácsadás híján a jelenlegi realitások leendő anyák és gyerekeik százezreinek egészségét és életét veszélyeztetik.

A nívós brazil közegészségügyi intézet, az Instituto Fiocruz alelnöke, Rodrigo Stabeli a The Guardian brit napilapnak nyilatkozva elmondta, hogy

a Zika következtében a 2016-os év végig országszerte mintegy 16 000 – zömében elkerülhető -mikrokefáliás esetet prognosztizálnak, amelyek a beteg gyermekeket és szüleiket évekig tartó szenvedésre ítélik.

Akárcsak más járványok – így a Zika esetében is – az általános pánik és a képmutató látszatintézkedések helyett szakmai és tudományos érvekkel alátámasztott egészségügyi intézkedések jelenthetnek megoldást.

Addig is, a szerencsésebbjének marad a szúnyogháló és a ventilátor, a kevésbé szerencséseknek pedig a remény, hogy vagy a fertőzött szúnyogot, vagy a nem kívánt terhességet így vagy úgy, de sikerül elkerülni.

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez