Kim Dzsongun akkor foglalja el Szöult, amikor csak akarja

Phenjan évek óta hatalmas erőforrásokat fordít a nukleáris- és rakétaarzenáljának fejlesztésére, de eközben a hagyományos haderőket is folyamatosan mozgásban tartja. Azamerikai jelentés szerint a 24 milliós országban minden huszadik ember aktív katonai szolgálatban áll, további 25-30 százalék pedig a félkatonai vagy tartalék egységekbe sorozva kell várja a mozgósítást. Az ország hiába mélységesen szegény és elmaradott, mert a hadsereg – igaz, főként létszámában – még így is komoly katonai potenciált rejt.

A szárazföldi erők nagyságát mutatja, hogy a 950 ezer fős hadsereget 4200 tank, 2200 páncélozott jármű, 8600 tüzérségi löveg és több mint 5500 aknavető “gépesíti”. A Koreai Néphadsereg létszámbeli gerincét adja a szárazföldi haderő, ráadásul a tanulmány szerint 70 százalékuk gyorsan mozgósítható a dél-koreai határnál kialakított demilitarizált zónába is, miközben itt a hadi infrastruktúra is “magas szintű” abban az értelemben, hogy jól beásott, többezres földalatti létesítmények épültek ki ebben a térségben. E csapatok erejét elsősorban a hagyományos kínai és orosz fegyvereken nyugvó katonai potenciál jelenti, de az utóbbi időben Észak-Korea új tankokat, tüzérséget és gyalogsági fegyvereket is felvonultatott. “Az erőforrás-hiány és az elavuló eszközök ellenére Észak-Korea képes lehet jól előkészített katonai offenzívába kezdeni Dél-Korea ellen” – áll az amerikai jelentésben, mely szerint ezzel jelentős károkat okozhat különösen a főváros, Szöul régiójában.

A tengeri haderőt 60 ezer hajós, 430 járőrhajó, 260 kétéltű / partraszálló egység, 20 aknaszedő hajó, 70 tengeralattjáró és 40 támogató hajó jelenti. Ez a haderő keleti és nyugati flottára osztva állomásozik mintegy tucat fő bázison. A tengerészet a legkisebb hadegysége az észak-koreai hadseregnek, de például a tengeralattjárók és a légpárnás kirakodó járművek védő és támadó funkcióra is jól használhatók, sőt valóban bevethetők különleges műveletekre is.

Az észak-koreai légierő 110 ezer fős létszámú, több mint 800 harci repülőgépet, mintegy 300 helikoptert és több mint 300 szállítórepülőgépet tartalmaz. A hagyományos haderőjelző itt leginkább azt jelenti, hogy évtizedek óta nem szereztek be új vadászgépeket – a ’80-as évek szovjet MiG-29-esei mellett MiG-23-akból és SU-25-ökből áll a járműpark zöme. A légierő krónikus üzemanyaghiánnyal és a pilóták minimális repülési óráinak problémájával is küzd, miközben az észak-koreai légvédelmi rendszerek még siralmasabb állapotban vannak.

A különleges erők becsült létszáma 180 ezer fő lehet. Technológiailag gyengébbek és logisztikailag elmaradottak a világ elitcsapatai mögött, még akkor is, ha az észak különleges erők a “legjobban képzett, legjobban felszerelt és legjobban táplált, illetve motivált része a hadseregnek”. A jelek szerint azonban keményen dolgoznak cyber-képességek fejlesztésén.

Ami a rakétákat, illetve robbanófejeket illeti: a nukleáris fegyverek száma nincs megadva a kongresszusi jelentésben. Külső források “esetleg több mint egy tucat”-ról tesznek említést. 800 mérföldes hatósugárral rendelkező ballisztikus rakétából 50 lehet, esetleg több tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéta is. Különböző, rövidebb hatótávolságú ballisztikus rakétákból biztosan többel rendelkeznek. Észak-Korea azt állítja, hogy január 6-án tesztelték az első hidrogénbombát, azzal kapcsolatban számos kétely felmerült. Katonai értelemben ráadásul ennek potenciális bevethetőségéhez Észak-Koreának szüksége lenne egy működő ICBM-re (interkontinentális ballisztikus rakéta).

Forrás:MTI

Kép:wikipedia