Az Aconcagua-völgy az Andok és a Parti hegység közé beékelődve, egy fennsíkon terül el. Az Aconcagua-völgyet mediterrán éghajlat jellemzi meleg nyárral, melyet a Csendes-óceán felől érkező szellő és a hideg Humboldt-áramlat hűt.
Ez a hűtőhatás a szőlőnek egy lassabb érési periódust tesz lehetővé, így az ezen a vidéken termő szőlők két-három héttel később érnek, mint a többi chilei borvidéken. A lassú érés fokozza a bor ízét, intenzitását és koncentrációját.
A terület csapadékellátottsága szerény, ezért öntözés nélkül még szőlőt sem lehetne itt termeszteni. Az Andok magas csúcsainak hósipkái olvadáskor kiváló alapot jelentenek az öntözésre, ráadásul így nem szöknek egekben az öntözés költségei sem.
A völgy talaja nagyon változatos. A folyó medrének talaja köves, amit az Andok gleccserei mostak le a hegyoldalakról, s halmozták föl. Míg az alacsonyabb dombokat gránit alapú talaj, kavicsos és homokos föld, addig a völgyfenéken elterülő részt agyagos termőtalaj jellemzi.
A nappalok és éjszakák közötti hőmérsékletingadozás mély, intenzív aromákhoz, lendületes savakhoz és elképesztő struktúrához segíti hozzá az innen származó borokat.