Újabb hagyománnyal lesz szegényebb Tokió

A szentót nem szabad összekeverni az onsennel ( ami hőforrásra épített termálfürdőt jelent ). Bár hozzá hasonlóan a szentót is általában hőforrás táplálja, de alapvető különbség a kettő között, hogy a szentó küllemében inkább hasonlít egy több száz emberre kialakított, publikus fürdőszobára. A múltban nagy szükség volt ezekre a tisztálkodóhelyekre, a lakások nagy részében ugyanis nem volt fürdőszoba. De ahogy fejlődött a gazdaság és egyre többen megengedhették maguknak, hogy otthonukban fürdőzzenek, a szentók egy része kénytelen volt bezárni.

A legrégebbi szentó Tokióban az Akebono-yu fürdő, amely 1773-ban nyitott, és a mai napig üzemel. Túlélte az 1923-as nagy földrengést és Tokió bombázását is. Hírneve miatt nem fenyegeti a bezárás, a kiemelt érdeklődés a média és a közönség részéről csak jót tett a komplexumnak. A kisebb fürdőhelyek azonban nap mint nap küzdenek a túlélésért, sokuknak pedig nincs más megoldás, mint a végleges bezárás.

“Úgy érzem, felelősségem továbbörökíteni a szentó hagyományát. Ha visszanézek az elmúlt 30 évre, körülbelül 2000 ilyen működött Tokióban. Ma már csak úgy 600 üzemel” – mondta Teruo Shimada, az Akebono-yu tulajdonosa a Japantimesnak adott interjúban.

Ma már nem a szükség miatt látogatják az emberek a még működő szentókat, hanem sokkal inkább a közösségi értékük miatt. Az idősebb emberek egymással találkozhatnak ott, és ők is az elsődleges célközönség – de a fiatalabbak is szeretnek néha fürdőzni egy-egy kádban.

“Először akkor jártam szentóban, amikor egyetemistaként laktam Tokióban. Nem volt fürdőszoba a lakásban, ezért minden nap használtam, pont az Akebono-yu fürdőt. Ma már csak akkor megyek, ha szeretnék egy nagy, kényelmes kádban elnyújtózni, vagy foci után, ha relaxálni szeretnék”  – mesélte egy ismerősöm.

A hagyomány megmentésére a kormány még egyesületet is létrehozott, mivel a szentók régóta részei a japán kultúrának. Sok ötlet van, például egyes fürdők részéről felmerült, hogy a szentók korszerűsítésével, szórakoztató komplexummá alakításával vonzanák be a látogatókat, a régebbi tulajdonosok viszont attól tartanak, hogy ez szembemenne a törzsvendégek által megszokott, nyugalmat árasztó atmoszférával.

A túlélésért folytatott harcban emellett a fiataloknak is nagy szerepük van, hiszen a legtöbb szentó családi vállalkozásként működik. Az újabb generáció azonban kevés hajlandóságot érez, hogy folytassa a szülők és nagyszülők tradícióit. Ha pedig nincs, aki tovább vigye, fel kell adni a családi hagyományt.