Interjúk a Prima Primissima díj jelöltjeivel – Váradi László zongoraművész
Váradi László a Zeneakadémia harmadéves tanulója, de már elnyerte a Junior Prima díjat és a Virtuózok tehetségkutató műsor különdíját is. A zene minden pillanatban ott szól a fejében, és most bepillantást nyújt nekünk, hogy milyen egy zongorista világa.
Ötévesen választottad a zongorát. Már akkor érezted magadban, hogy a zene és ez a hangszer lesz az életed?
Nem, nem éreztem, de nagyon megtetszett a hangszer, és egyből megszerettem a klasszikus zenét. A felmenőim közt ott van Rácz Aladár, egy híres cimbalomművész, akire Liszt Ferenc tanítványa Párizsban azt mondta, hogy ő a cimbalom Liszt Ference. Saját szórakozásomra zongoráztam tizenegy éves koromig, akkor kezdtem érezni, hogy valami van bennem, valami különleges. Láttam, hogy a szüleimnek is tetszik, amit csinálok, ők is odavannak értem. Megvolt bennem a tipikus csodagyerekség. Akkor ezt akartam továbbfejleszteni. Eldöntöttem, hogy zongoraművész szeretnék lenni.
Liszt Ferencet tartod a zenetörténet legnagyobb zongoraművészének.Megjelenésben is törekszel arra, hogy hasonlíts hozzá?
A megjelenésemben igen, határozottan. Valóban Liszt Ferencet tekintem a legnagyobb zongoraművésznek. Ő tudott legjobban zongorázni. A leírások és a zongoradarabjai alapján tudom. Vannak olyan aspektusok a zongorázáshoz, ami Liszt Ferenctől eredeztethető, és az én zongorázásomban is fellelhető a liszti zongoratechnika, ami a magyar iskola sajátja, így az enyém is.
Egy zongoraművész hétköznapjaiban mi a legjellemzőbb, ami a többi ember hétköznapjaiban nem fordul elő?
Minden pillanatban zenében élünk, a fejünkben szól a zene akkor is, amikor nem nyúlunk a hangszerhez. Most is hallok hangszereket, zenefoszlányokat. Van, hogy azok a hangulatok, amiket a zenében átélünk, feltörnek a lelkünk mélyéről.
Megesik, hogy a fejedben szóló zene elvonja a figyelmedet valamiről?
Rengetegszer. Ezért is sokan úgy tekintenek a zenészekre, mint a kétballábas, a kezéből mindent kipotyogtató emberekre, mert nem igazán figyelnek oda a dolgaikra, a zenében élnek. Ez egy más világ, és aki benne él, mindent másképpen lát.
Sok küzdelemmel járt, hogy zongoraművésszé válj?
Nem vagyok zongoraművész.
Nem tartod magad annak?
Egyáltalán nem.
Már a Junior Prima díjat is megkaptad. Ez nem egy olyan elismerés, hogy nyugodt szívvel mondhasd magadat zongoraművésznek?
Nincs egzakt pillanat, hogy mikortól zongoraművész valaki. Az vagyok, és közben mégsem. Azt tudom mondani, hogy mindig van hová fejlődni, ez sosem áll le. Fontos, hogy ki tudjunk ülni a színpadra, és hatást gyakoroljunk a közönségre, mert aki erre képes, az már egy művész. Én úgy gondolom, hogy ezt már elértem. A Junior Príma-díjat is azért kaptam, mert úgy tekintettek rám, mint egy zongoraművészre.
Az interjú folytatását a vilagszam.hu oldalon olvashatják.
A Prima Primissima küldetése, hogy példaképeket állítson a társadalom elé: azokat a kiválóságokat, akiknek teljesítménye, emberi tartása, értékrendje követendő lehet mindannyiunk számára. A díjat 2013-tól kezdve az OTP Bank gondozza és finanszírozza. A 2016. évi Prima Primissima díj tíz kategóriájának harminc jelöltje közül – a szakmai elismerésen kívül – a közönség által legtöbb szavazatot kapott Prima a Demján Sándor által felajánlott 15 millió forinttal járó Közönségdíjban részesül. A jelölteket ezen a linken tekinthetik meg és SMS-ben szavazhatnak rájuk.