A LATIMO és a Néprajzi Múzeum Amerika-gyűjteménye

A LATIMO egyesületet főtitkára képviselte azon a rendezvényen, amely a Károli Gáspár Református Egyetemen, a közelmúltban megalakult Latin-Amerikai Fórum szervezésében került megrendezésre. A megjelentek az egyetem Bölcsészettudományi Karán ezúttal Dr. Gyarmati János, gyűjteményvezető előadásában kaptak átfogó, egyben színes képet a Néprajzi Múzeum Amerika-gyűjteményéről.

Latin-Amerikai Fórum a Károli Gáspár Református Egyetemen

A LATIMO-val szoros együttműködést kialakított Károli Gáspár Református Egyetem újabb rendezvényén Dr. Gyarmati János kurátor “A Néprajzi Múzeum Amerika-gyűjteménye az európai múzeumok tükrében” címmel mintegy egyórás, fényképekkel illusztrált színes áttekintést adott a múzeum Amerika-gyűjteményéről, amelynek döntő többségét – a húsz éve a múzeumban dolgozó muzeológus szerint kis túlzással mintegy kétládányi észak-amerikai nyílhegy kivételével – latin-amerikai tárgyak teszik ki. A gyűjtemény 8800 darabját az előadó európai összehasonlításba helyezve érdekes történetekkel tarkított történelmi előadásban ismertette meg a jelen lévőkkel általában az Európában található amerikai gyűjtemények anyagának keletkezését, sokszor a gyűjtés hátterét.

A kezdetek: Magyar amerikai konzul Mexikóban

Az elődintézmény jogán 1872 óta létező magyar múzeum szellemi atyjának az Amerikát is megjárt 1848-as emigráns Xantus János tekinthető, aki szülőföldjére történt visszatérését követően az un. Ethnographiai Osztály vezetője lett. Fordulatos életútjára jellemező, hogy gyűjtőként dolgozott a Smithsonian Intézetnek, de második hazáját konzulként is képviselte a mexikói Manzanillo városában.

A kezdetekben a Nemzeti Múzeum alárendeltségébe tartozó intézmény gyűjteményének “felfutása” a XIX. század végére tehető; a kiállítási tárgyak több mint kétharmada 1894 és 1914 között került a múzeumba. Ennek okai között nemcsak a millenniumát ünneplő, s a kultúrára a mai Magyarországnál lényegesen többe áldozó kormányzat található, hanem az is, hogy az 1848-as emigránsok saját gyűjtéseiket jellemzően ebben a korszakban juttatták haza.

Boglár Lajos és a “virágkor”

Míg a Néprajzi Múzeumban 1914 és 1958 között gyarapodás gyakorlatilag nem történt, a Boglár Lajos nevével is fémjelzett korszakban a gyűjtemény tovább gazdagodott. (Mint ismert, a diplomata szülők gyermekeként Sao Paulóban született, 1953 és 1979 között a múzeumban dolgozott Boglár Lajos hagyatékának egy részét a LATIMO fogadta örökbe.)

A Néprajzi Múzeum amerikai vonatkozású virágkora a rendszerváltozást követő 18 év volt. Ekkor arra is megnyílt a lehetőség, hogy a muzeológusok, köztük a kiváló prezentáció előadója, Latin-Amerikában “terep-munkát” végezzenek. 2008 óta azonban a Néprajzi Múzeum folyamatosan forráshiánnyal küzd.

01bog3

Mennyi az a 8800 néprajzi tárgy és a kínai zseblámpa?

Az előadást követő kérdés/felelet részben Dr. Gyarmati János elmondta, hogy míg a magyar múzeum erősségei közé az amazóniai gyűjtemény számít, a 8800 tárgy európai összehasonlításban szerénynek nevezhető. Arra a kérdésre, hogy a globalizáció jelenti-e egyben a néprajzi gyűjtés végét, a muzeológus azzal válaszolt, hogy mintegy 150 éve a gőzvasút beindulásával megkezdődött változásokat is úgy harangozták be, mint ami a további néprajzi tevékenységet szükségtelenné teszi. Ugyanakkor úgy vélekedett, a munka jellege mindenképpen átalakul. Mi sem jelképezi ezt jobban, mint az olyan, valóban a latin-amerikai mindennapi élet részét képező tárgyak, mint az autógumiból készített mexikói papucs, vagy a bolíviai indiánok által használt kínai gyártmányú zseblámpa. Mert hisszük-e, vagy sem, mai világunkban, ezek (is) a néprajti gyűjtemények részét képezhetik.

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez