Ilyen a japán vonatőrültek sajátos szubkultúrája

Van, aki utazni szeret a vonatokon, van, aki olvasni szeret róluk, másokat a kivitelezésük érdekel, és olyanok is akadnak, akik a vonatok hangját rögzítik. Gondolta volna, hogy Japánban ezeknek a hobbiknak külön nevük van? Most bemutatjuk a legfurcsább vonatmániás japánokat.

Abban az országban, ahol egy 20 másodperces késés főbenjáró bűnnek számít, és a vasutat szinte mindenki használja, talán nem meglepő, hogy vannak, akik rajongással szeretik a vonatokat. Japánban, ahogy sok másban is, itt is a tökéletességre törekednek, és úgy tűnik, sikerült is művészi szintre emelniük a vonatok iránti lelkesedést, hiszen mindenre külön fogalmat használnak.

Nori-tetsunak hívják azokat, akik szeretnek vonatokon utazni, a yomi-tetsu azok neve, akik inkább olvasni szeretnek róluk, és a menetrendeket is nagy lelkesedéssel bújják. Az oto-tetsuk a vonatok hangjait rögzítik, a sharyo-tetsuk a dizájn megszállottjai, az eki-tetsuk a megállókat tanulmányozzák. A legfurcsábbak azonban talán azok, akik az olyan bento boxokat, szusis dobozokat gyűjtik, amelyeket a vasútállomásokon árulnak.

„Nagyon nehéz olyan embert találni, aki utál vonattal utazni. A vasúthálózatunk rendkívül fejlett a kis terület ellenére, és a japánok kapcsolata a vonatokkal szintén különleges” - mondta a Washington Postnak egy japán újságíró, Junichi Sugiyama, aki számos könyv szerzője a témában.

Nem mellesleg Japánban a szuperexpresszt, a sinkanszent mindössze hét perc alatt kitakarítják. Ezek után az sem okozna meglepetést, ha valakinek az lenne a hobbija, hogy szabadidejében önként végzi ezt a tevékenységet, vagy a takarítást dokumentálja – bár az erre irányuló érdeklődésnek jelenleg még nincs fellelhető nyoma.

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez