Ahol a varrógép is életeket menthet – interjú Afrikáról és önkéntességről

A Village Ventures Alapítvány vezetője az afrikai szegénységről és az európai adományozó kedvről beszélt a Globoportnak. Bocskay Zsolt interjúja és fotói.

A Village Venture Alapítvány jóvoltából már évek óta érkeznek a segélyszállítmányok két nagyon szegény afrikai országba, Maliba és Mauritániába. Ősszel egy magyar vállalkozó, Bíró József varrógépeket adományozott a térségben élőknek, amelyeket a Magyar Afrika Társaság juttatott el a helyszínre. Pam Young, a Village Venture vezetője azt mondja, ezúttal azért jött Budapestre, hogy megköszönje a varrógépeket, de amikor megtartotta előadását az Afrika Expón, az AHU standjánál, hamar kiderült: további adakozásra buzdítja a hallgatóságát, no, meg arra, hogy csatlakozzanak önkétesekből álló csapatához.

– Miss Pam, Ön rendszeres eljön Magyarországra. Ennek a mostani látogatásnak mi a célja?

– Azért jöttem, hogy nagyon, de nagyon megköszönjem a nekünk adományozott varrógépeket. El sem tudja képzelni, hogy ez milyen hatalmas és csodálatos segítség, nekünk ugyanis nincsenek ilyen gépeink Maliban. Nincs szükségelektromos áramra a működtetésükhöz, és kemény munkára tervezték őket.

– Mi történik ezekkel a gépekkel?

– Ezeket nem egy-egy asszony kapja, hanem egy-egy csoport, amely 50-90 emberből áll. Hatan tanulhatnak rajta és dolgozhatnak vele, nagyjából egy hónapon át, aztán tovább kell adniuk a következő négyesnek. Minél többgépet kapunk, annál többen tanulhatnak meg varrni, és annál több anyának lesz esélye arra, hogy élelmet vegyen a gyerekeinek. Szóval, ezért jöttem és már találkoztam is Bíró Józseffel, az adományozóval.

Pam Young és Biró József
Pam Young és Bíró József

– Mi az, amire még szükségük lenne Maliban?

– Mindenek előtt laptopokra. Tudja, nálunk, Diemában nincs elektromos hálózat, viszont vannak már napelemeink, így az iskolákban tudják használni a nekikadományozott két-két számítógépet. A baj az, hogy ezek használt gépek, ígyaztán nem működnek túl sokáig. Persze, egy vadonatúj laptop sem bírná sokkal tovább, hiszen egy-egy osztályteremben nem ritkán száz gyerek szorong, és a gépek ott járnak kézről kézre. Szóval, az egyik legfontosabb programunk arról szól, hogy mindenki leülhessen egy számítógéphez, ésinformálódhasson, tanulhasson. Diemából nagyon nehéz bárhová eljutni, mert nincsenek utak a környező településekre, és ebben a helyzetben óriási segítséget jelenthet az internet.

– Gyakran szokta azt mondani, hogy semmi sincs ingyen, és hogy mindenkinek meg kell dolgoznia azért, amire szüksége van. Mali a világ negyedik legszegényebb országa. Nem túl szigorú Ön ezekkel a szörnyű körülményekközött élő emberekkel?

– Nem, határozottan az a véleményem, hogy mindenkinek meg kell dolgoznia mindenért. De azért azt tudnia kell, hogy amit adományként kapunk, azt ingyen adjuk oda az embereknek, akik azzal „fizetnek”, hogy kitanulnak egy szakmát, vagy elkészítenek valami eladható árucikket. Így kereshetnek egykis pénzt, amit magukra és a családjukra költenek. Ha mindent ingyen kapnának, és azért nem kellene semmit adni vagy tenni cserébe, akkor senki nem tanulna meg dolgozni, ami igazán rossz lenne.

– Azt honnan tudja, hogy az adományok végül is jó helyre kerülnek?

– Tudja, mi egy kicsit másképp működünk, mint a jótékonysági szervezetek többsége. Nekik az a céljuk, hogy az adományt eljuttassák valahová, nekem viszont az, hogy meggyőződjek arról, az kapta, akinek igazán szüksége van rá. Ha például azt mondják a csapatom tagjai, hogy az egyik faluban él egy sérült ember, aki bicikli nélkül egyáltalán nem tud közlekedni, akkor elmegyek oda, és megnézem, hogy mi a helyzet. Ha tényleg így van, akkor már mehet isa bringa.

Pam Young előadást is tartott önkéntes programjukról.
Pam Young előadást is tartott önkéntes programjukról.

– Azt mondta az előbb, hogy van egy csapata. Ők mindnyájan önkéntesek?

– Igen, mind azok vagyunk, beleértve engem is. Az én programjaimból senki nem kap egy centet sem. A pénzünket inkább a közlekedésre, a szállításra költjük.

– Ez nem jó hír azoknak, akik talán éppen azt fontolgatják, hogy csatlakoznak Önhöz Maliban.

– Afrika már önmagában nagyon vonzó és izgalmas kontinens, így aztán nincs hiány érdeklődőből. A gondot az szokta jelenteni, hogy azt hiszik, a repülőjegyet is mi adjuk. Tudom, hogy sok a szegény Magyarországon, de még a számukra sem tudjuk odaadni az útiköltséget. Viszont ingyen van a szállás, akár sátorban, akár kicsi kunyhóban, két-három másik önkéntessel. Sőt, az alapvető élelmiszerekért sem kell fizetni. Nincs sok pénz a bankszámlákon, hiszen ami adomány bejön, az már megy is ki azokhoz, akik bajban vannak. Annak a kis pénznek mindig van helye, az adományozók pedig biztosak lehetnek abban, hogy a küldeményüket a lehető legcélszerűbben használjuk fel.

– Akkor ezek szerint sok pénzre van szüksége annak, aki önkéntes akar lenni, hiszen a jegy százezrekbe kerül Bamakóba. Mit kell még tudnia annak, aki csatlakozni szeretne Önhöz?

– Lelkes legyen, ez a fontos. Nincs szükség semmilyen szakképesítésre, de persze, nagyon örülünk annak, ha valaki tanár, ápoló, orvos vagy mérnök. De ha valakinek „csak” lelkesedése van, akkor is kimehet egy faluba, segíthet az ott élő asszonyoknak, például elkészíteni az étel alapanyagokat, és közben ő is rengeteget tanulhat. Mi így működünk: nem megyünk oda senkihez, hogy megmondjuk, mit hogyan kell csinálni. Inkább tapasztalatot, szaktudást cserélünk.

170304_afrika_expo_12_k

– Akár én is lehetnék önkéntes? Ezt el tudja dönteni pár perc beszélgetés után?

– Persze, lehet, ez nem is kérdés. Például elmehetne az egyik falusi iskolába, és vigyázhatna a gyerekekre. De azt ne várja, hogy csak mosolygós tanulókat látna, mint a filmekben. Nagyon nehéz az életük ezeknek az embereknek, hiszen még például azért is keményen meg kell dolgozniuk a fiatal lányoknak, hogy kását tudjanak enni a család tagjai.

– Mennyi ideig érdemes Maliban maradni, ha már eljutott odáig valaki?

– Bármeddig, hiszen már egy hétre is érdemes eljönni hozzánk. A repülő Bamakóban száll le, ahová elmegyünk az új kollégáért. Igaz, most éppen egyetlen működő kocsink sincs, úgyhogy már nagyon várom a Budapest –Bamako Rally-t, hátha kapunk egy kis segítséget a résztvevőktől. Ami az időzítést illeti, szeptember végétől egészen február közepéig, március elejéig érdemes Maliban tartózkodni, és áprilistól már elviselhetetlen a meleg. Június, július, augusztus az esős időszak, olyan, mint a monszun, és akkor támadnak a moszkitók. Úgyhogy, ha valaki kedvet kapott az utazáshoz, akkor annak azt javaslom, hogy várja meg a szeptembert.

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez