Sztárkonyha – Kolozsvári Puskás Sándor válogat, alkuszik, főz

A közvélekedés azt tartja, hogy a polihisztorok ideje lejárt. Erre cáfol rá Kolozsvári Puskás Sándor, aki több képzőművészeti ágban, az irodalomban, sőt a
konyhaművészetben is kimagasló tehetségről-tudásról tanúskodik. A jövőre kilencven esztendős mester munkásságát sok elismerés érte, de leginkább annak örül, ha a hamisítatlan erdélyi étkeit főzik-eszik olvasói. Erdélyi Eszkimó Péter írása.

Kolozsvári Puskás Sándor évekig járta Jagamas János népzenekutatóval és Domokos Pál Péter néprajzkutatóval Erdélyt, valamint Moldva csángó falvait. Mivel a főzés kedvelt szenvedélye, gyűjtőmunkája során nem csak az emberekre, népművészetükre összpontosított, de megkóstolta ételeiket és megfigyelte főzési szokásaikat is. Az én érzésem szerint Erdélyben az anyaországban is közkedvelt ételek egészen más ízűek. De mi lehet ennek az oka, magyarázata?

– Földrajzilag Erdély határa a Király-hágó, szerintem azonban van egy másik határvonal is. Erdély nyugati mezsgyéje addig tart, ameddig ismerik és használják a tárkonyt, a csombort és szeretik a bárányhúst – vallja a mester. – Biztosra veszem, hogy nem létezik olyan, valamire való erdélyi háziasszony, aki ne ismerné a tárkonyos báránylevest, a sült bárányt, rántott bárányt, töltött bárányt és a báránypaprikást kiborított havasi puliszkával, nem szólva a finom bárányflekkenről – teszi a hozzá a fakanalát varázspálcának nevező Sándor bácsi.

unnamed

Aki az erdélyi konyha után érdeklődik, annak fontos tudnia, hogy ennek a vidéknek a konyhája attól lett ilyen változatos, ízletes, hogy sok nép főzési szokása keveredett az elmúlt idők folyamán és keveredik ma is.

– Ez olyan, mint az anyanyelvünk, hatások érik szüntelen, alakul és színesedik. A magyar konyhán a német hatás érvényesült először, hiszen 800 évig éltünk együtt a szászsággal. A mai napig használunk német szavakat, mint például: friss, spájz, sparhelt, tepsi, bejgli, nudli, kugli, egyebek. A románságon keresztül ismertük meg a könnyű balkáni zöldséges ételeket. A nyers paradicsom használatát, a vinetát, a givecseket, a lecsókat stb. Az örmény, a zsidó és a szláv konyha is hatással volt ránk. A modern korban ismertük meg a francia és az olasz ételeket, főzési szokásokat. Ebből a keveredésből alakult ki az igaz erdélyi konyha, amellyel bárhol megálljuk a helyünket – sorolja a sok-sok hatást a híres szobrász.

Kolozsvári Puskás Sándor még most, majdnem kilencvenévesen is gyakorta elballag a vásárhelyi nagypiacra. Válogat, alkudozik, s aztán isteni ételeket készít.

– Főzni, sütni sokkal hamarább kezdtem, mint szobrászkodni. Hatéves voltam, amikor Boréven kifogtam egy halat, s hazaszaladtam, megpucoltam, megsütöttem. Mindenkinek ennie kellett belőle. Egyébként soha életemben nem szerettem a kímélő fogásokat. Egyik kedvenc ételem a csülkös fuszulykaleves (bableves), ami után az ordas palacsinta dukál – árulja el az autodidakta mesterszakács.

Most azonban okítás céljából a kolozsvári rakott káposzta készítésének eredeti receptjét olvashatjuk alább.

unnamed-2

– Ez az erdélyi konyha gyöngyszeme. Csak elfogultan tudok beszélni e finom ünnepi eledelről. Eszembe jut gyerekkoromig visszanyúlóan nagyon sok karácsonyeste, amikor nálunk a családban ez volt az egyik fő ünnepi fogás. Aranysárga húsleves kolozsvári rakott káposzta és „diósmákos” (gyerekkoromban nem neveztük bejglinek) került az asztalra. Már felnőttként akadt a kezembe a Jászai Marinak tulajdonított „kolozsvári rakott káposzta”, receptje, majd néhány éve a Kossuth Rádióban hallottam, hogy ugyanezt a receptet Blaha Lujza, a „nemzet csalogánya” is lejegyezte pont így, egy kolozsvári vendégjátéka alkalmával. Mindezt csak azért említem, mert mind a két változat megegyezik azzal, amit én otthonról ismerek, s amit nagyanyám, édesanyám és még sok más kolozsvári háziasszony ma is így készít. Valamikor, a negyvenes évek elején, ha előkelő vendég érkezett Kolozsvárra, ezzel a jellegzetes erdélyi étellel kínálták, utána pedig kürtőkalács, egy másik erdélyi különlegesség dukált.

Sajnos az utóbbi évtizedekben a tömegétkeztetés különböző intézményei, kantinok, önkiszolgáló éttermek, vendéglők nagyon lezüllesztették az erdélyi konyha eme gyöngyszemét, ezért most megpróbálom kiküszöbölni a csorbát, és leírom az általam jól ismert, hagyományos receptjét. Tehát így készül az igazi kolozsvári rakott káposzta hat személyre:

Hozzávaló: 2 kg savanyú káposzta, 1 kg sovány disznócomb, 1-2 fej hagyma, 1 ek. bors, ¼ kg rizs, tejföl igény szerint, 1 szál füstölt kolbász, 3-4 szelet karaj, majorságcombok (csirkecombok) – az utóbbiak el is maradhatnak, zsír, só.

Elkészítés: Nagyon fontos, hogy a káposzta úgy legyen elkészítve, ahogyan azt itt Erdélyben szoktuk (torma, kapor, csombor stb.). Ha nincs sarvalt káposztánk, a fejes káposztából levágjuk a leveleket, kivágjuk az ereket, 2-3 levelet felgöngyölünk, és vékony csíkokra vágjuk, mint valamikor a szűzdohányt. A felvágott káposztát egy lábosban 1 kanál zsírral és kevés vízzel félpuhára pároljuk. A húst 1,5-2 centiméteres kockákra daraboljuk, a hagymát apróra vágva, 2-3 evőkanálnyi zsírban rózsaszínűre pároljuk, a húst beletesszük és zsírjára sütjük, sózzuk és borsozzuk. Önthetünk egy pohár bort is a húsra, jól puhítja és javítja az ízt is. Vigyázzunk, hogy a hús ne legyen túl puha, mert még úgy is át lesz minden sütve a végén.

A rizset átszemeljük, és úgy főzzük, mint a laskát (levestésztát), bő sós vízben, a végén leszűrjük, és utólag sózzuk kissé, így nem lesz nyákos. A rizset is csak félpuhára főzzük. Az oldalast puhára pároljuk, a karajt és a majorságcombokat sóval, borssal kevés zsíron pirosra sütjük. Amikor mindent előkészítettünk, megkezdhetjük az összerakást. Egy nagy tűzálló tálat, vagy öntöttvas lábost kissé kizsírozunk, a rétegzést a káposztával kezdjük. Erre jön a rizs, a pörkölt, a kolbászkarikák, az oldalasdarabok és a tejföl. A rétegzést addig ismételjük, amíg minden az edénybe kerül. A tetejére káposzta kerüljön, majd az egészet betejfelezzük. A sült húsokat a tetejére tesszük és lefedve helyezzük a sütőbe – magyarázza a hiteles receptet a szakácsművész.

A régiek állítólag lekötötték lantornapapírral (hólyagpapírral) és kemencézték is. A kemencézés abból állt, hogy amikor a frissensült kenyeret, kalácsot kivették a kemencéből, berakták a káposztát. Mi megelégszünk a sütővel, s óvatosan, hogy ne égjen meg, lassú tűzön fél órát, háromnegyed órát sütjük. Ha átsült, a húst a tetejéről félretesszük, a káposztát egy nagyobb porcelántálra kiborítva tálaljuk. A sültekkel körbe rakjuk. A tányérján aztán mindenki ízlése szerint tejfölözheti. Jó étvágyat kívánok hozzá!

Tipp: Jóféle, Küküllő menti vagy a nagyenyedi Leányka, rizling illik hozzá. Pincehőmérsékleten.

(Visited 14 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez