Megfejtették, mitől sérthetetlen az ókori római beton
Ha elnézzük a mai, betonból készített építményeket és azok gyorsan romló állapotát, máris sokkal rejtélyesebb a kérdés: miből készítették az ókori rómaiak a betont, hogy 2000 év után is kifejezetten jó állapotban vannak a belőle készült építmények? Nagyon úgy fest, hogy a tudósok most megtalálták a választ.
Az American Minearologistban publikált kutatás alapján a tudósok röntgennel vizsgálták, hogy miből készítették a szupererős betont. A kutatás során főleg a tengerrel közvetlenül érintkezéső mólókat vettek röntgensugár alá, hogyan képesek ezek az építmények 2000 éven át a sós víznek is ellenállni.
A római betonnak a valószínűsített receptjét eddig is tudták: vulkáni hamu, mész, sós tengervíz. Most azonban felfedezték azt a plusz hozzávalót, amitől ilyen szilárdságú anyagot voltak képesek előállítani: az alumínium tobermorit kristályainak köszönhetően lett ilyen erős és időtálló a beton. Ez a vulkanikus eredetű anyag a mésszel és a tengervízzel vegyítve áll össze olyan kristályokká, amelyek rendkívül
megszilárdítják az anyagot. Elég csak ránézni a római utakra, mólokra, vagy épp a Panteon kupolájára – több mint kétezer éve kifogástalan állapotban állnak.
Az azonban, hogy milyen arányban kell felhasználni az alumínium tobermoritot, továbbra is rejtély, ráadásul nem egy könnyen beszerezhető anyagról van szó. A rómaiaknak szerencséjük volt, az akkori Nápoly környékén ugyanis rengeteg volt belőle, így bőségesen használhatták fel építkezéseikre. A tudósok azért is szeretnék mielőbb megfejteni a szuperbeton teljes titkát, mert a mai építészet is nagyon szívesen
alkalmazná a rómaiak titkos receptjét. Hiába ugyanis a modern kor minden vívmánya, igazán időtálló betont azóta sem tudtak keverni, és továbbra is a 2000 éves római beton az etalon.
Fotó: a Pantheon kupolája / Wikimedia Commons