A nemzeti park a környéken a Grand Canyon és Las Vegas után a leglátogatottabb látványosság. Szemben a legtöbb amerikai kanyonnal a Zionnak nem a pereme, hanem az alja a legkönnyebben megközelíthető. Gyakorlatilag autóból, autóbuszból tekinthetjük meg ennek a mély kanyonnak az alját, illetve innen tehetünk gyalogtúrákat a pereme felé.
Meredek falú vörös sziklák között kanyarog az út, helyenként eltűnik egy alagútban, melyet az úttal együtt az 1920-as években építettek. Az alagút falán itt-ott „ablakok” csábítanak megállásra, amiről persze szó sem lehet; nem nézelődésre, hanem szellőztetésre és természetes megvilágítás végett alakították ki őket.
A parkban talán minden más helynél jobban megfigyelhetők a nyugatra oly jellemző kőzetrétegek, a felső-permtől az alsó-krétáig; összesen kilenc formáció, mely főként a középidő mintegy 150 millió évre elnyúló üledéklerakódásait mutatja. A legidősebb, mészkő-, pala- és homokkőrétegek még sekélytengerekben rakódtak le, aztán folyóvízi, tavi üledékek jönnek, az uralkodó kőzet azonban a Navahó Homokkő, mely 500-600 méteres vastagságával mind sivatagi lerakódás; vörös színét vas-oxidoktól kapta.
A Zion kanyon területe szövetségi kezelésben lévő nemzeti park, és ennek megfelelően az autóforgalmat szigorúan korlátozzák. A kirándulók speciális, alacsony károsanyag-kibocsátású autóbuszokon juthatnak el a kanyon különböző pontjaira, és onnan indulhatnak hosszabb-rövidebb gyalogtúrára, illetve sziklamászásra. A sziklamászók bővelkednek lehetőségekben, nagyon sok a több száz méter magas, függőleges sziklafal, amelyek várják a meghódításukra vállalkozókat. A rövidebb,néhány órás túrák útvonalát kijelölték, így ezek végigjárásához nincs szükség a terepen való tájékozódáshoz szükséges ismeretekre vagy felszerelésre. A mozgássérültek jogait biztosító szövetségi törvénnyel összhangban néhány nagyon rövid túraútvonalat úgy alakítottak ki, hogy normál vagy sportcélú kerekes székkel is bejárható. A parkőrök és gépkocsivezetők elmondása szerint egyre többen élnek is a lehetőséggel.
A másik véglet az igazi vadkempingezés, amelynek időtartamát és körülbelüli útvonalát be kell jelenteni a parkőrségnek – főleg azért, hogy az esetleg bajba került vagy eltévedt túrázót ki lehessen menteni. Ezek után az ember teljesen magára van utalva, mert kijelölt túraútvonal híján topográfiai térképek, iránytű és GPS-vevő segítségével kell megtalálnia útját a vadonban. Egy-egy ilyen kirándulás már komoly tájékozódási ismereteket és tapasztalatot igényel, az esetleges váratlan események – például pumával való találkozás – kezeléséről nem is beszélve.
A Zion kanyont a Virgin folyó vágta a fennsíkba mintegy harmincmillió év alatt. Ez a kis folyó nem olyan impozáns, mint a Nagy Kanyonban kanyargó Colorado, de nem sokkal kisebb munkát végzett amannál. A Zion maga a délre fekvő Nagy Kanyonnal és az északra elterülő Bryce kanyonnal egyetemben egy Nagy Lépcsőnek nevezett geológiai képződményt alkot. Mindegyik kanyonban öt-kilenc kőzetréteg található és a Bryce alsó rétegei azonosak a Zion felül elhelyezkedő rétegeivel. Ugyanígy, a Nagy Kanyon felső rétegei azonosak a Zion alsó rétegeivel. Ilyen módon áll össze a lépcső és az is kikövetkeztethető belőle, hogy milyen sorrendben alakultak ki a coloradoi fennsík folyóvölgyei.
A kanyon fontosabb pontjai kultikus neveket viselnek, úgy, mint Pátriárkák Völgye vagy Sinawawa Temploma. A meghökkentően nyakatekert alakú sziklaképződmények pedig az Oltár, a Szószék, sőt némelyek bibliai személyiségekről, Mózesről, Izsákról, Jákobról vannak elnevezve.
(Kép: Europress/AFP)