11,2 milliárd euró Németország költségvetési többlete

A német közszolgálati portál híre felveti a kérdést: miért van többlete a költségvetésnek Németországban, miközben szinte mindenki más deficittel küszködik? Ötödik éve zárul többlettel Németország költségvetése: idén 11,2 milliárd euró plusszal gazdálkodhat Olaf Scholz pénzügyminiszter – tudta meg a Handelsblatt című gazdasági lap.

Ez alig marad el a rekordtól, a 12,5 milliárd eurótól, melyet a 2015-ös évben ért el Németország. A szigorú szociáldemokrata pénzügyminiszter akár boldog is lehetne, de nem az, ugyanis mindenki pénzt kér tőle.

Mire költsön Németország?

A Gazdasági Kutató intézet igazgatója, Clemens Fuest szerint egy nyugdíjas alapot kellene a pénzből létrehozni. Minthogy Németország lakossága rohamosan öregszik, ebből az alapból lehetne biztosítani a nyugdíjak értékállóságát. Ezenkívül szükség van új szociális otthonokra is, valamint a meglévők felújítására. Toborozni kell munkaerőt is, mert már olyan hiány van szociális gondozókban, hogy egyes fejvadász cégek 5.000 eurót kapnak, ha prezentálnak egy szakképzett gondozót, aki jól beszél németül.

A Handelsblatt megbízásból egy közvélemény-kutató megkérdezte a németeket: mihez kezdjünk a többlettel? 51% azt válaszolta: szociális célokra kell fordítani a plusz pénzeket. Nemcsak azért, mert csakugyan fontos a nyugdíjak értékállóságának megőrzése hanem, mert

sokan szeretnének elkerülni egy Donald Trumpot Németországban 

Megrökönyödve nézik ugyanis a németek a sárga mellényesek tüntetéseit Franciaországban, mellyel együtt szeretnék vezetni az eurozónát, illetve az Európai Uniót. A Merkel – Macron duó nem működik igazán, mert mind a két vezető más gondokkal néz szembe otthon. Macron elnök épp most osztott ki 10 milliárd eurót, hogy leszerelje a sárga mellényesek és a rendőrök tiltakozását. A francia elnök képtelen betartani a 3 %-os költségvetési deficithatárt, miközben Németországnak a többlet okoz gondot.

Fordítsuk a többletet az államadósság csökkentésére! – ezt javasolja közgazdászok egy csoportja. Igazuk van, hiszen az eurózóna előírása az, hogy az államadósság nem haladhatja meg az éves GDP 60%-át. Németország, amely pedig igen büszke éltanuló szerepére, nem teljesíti a normát: 64,5% az államadósság aránya a GDP-hez. Persze minden relatív: Franciaországban ez a mutató 100%, Olaszországban 131%, míg az USA-ban 105%! Vagyis szinte mindenütt másutt tovább növekszik az államadósság. Egyelőre ebből nincs gond, de mi lesz, ha beköszönt a válság a pénzügyi piacon? A görögök összeomlása mutatta meg, hogy pillanatok alatt drámai következményekkel kell számolni. Ma már Görögország egyensúlyba hozta a költségvetését és nyolc év után enyhít a szigoron.

Az életszínvonal 25%-kal csökkent az elmúlt tíz évben 

A 2008-as válság óta drámai mértékben csökkent az életszínvonal Görögországban és stagnált Olaszországban és Franciaországban. Ezekben az országokban gyakran bírálják Berlint, mondván:

a mi deficitünk a ti többletetek

Varoufakisz görög pénzügyminiszter fogalmazta meg ezt a leghatározottabban, amikor Schäuble akkori német pénzügyminiszterrel csapott össze az adósságrendezési tárgyalásokon. Schäuble akkor Varoufakisz menesztését kérte és meg is kapta Ciprasz miniszterelnöktől. Ettől még persze a probléma megmaradt. Varoufakisz újra el akarja mondani a jövő évi európai választásokon. Maguk a németek is tisztában vannak azzal, hogy nehéz úgy egyben tartani az eurózónát és az Európai Uniót, hogy a pálya feléjük lejt.

A Handelsblatt Today főszerkesztője a németek múltból örökölt takarékos felfogásával magyarázza mindezt. Andreas Kluth szerint a németek ragaszkodnak a kissé elavult merkantilista szemlélethez: a termelés fontosabb, mint a fogyasztás, az export lényegesebb, mint az import. A bevételnek mindig meg kell haladnia a kiadásokat.

Közben viszont a világ Donald Trumppal az élen arra buzdítja a németeket: ne csak termeljenek, de fogyasszanak is! Ne csak eladjanak autókat külföldön, de vásároljanak is onnan! Bizonyos értelemben a németek megfogadják ezeket a tanácsokat, csak épp nem úgy, ahogy ezt Trump gondolja – mutat rá a Handelsblatt Today főszerkesztője. Csak a japánoknak van több befektetésük külföldön, mint a németeknek!

1.800 milliárd euróról van szó 

Ez csillagászati összeg. Csak épp az a baj, hogy senki nem tudja, hogy pontosan milyen befektetésekről van szó. Mennyire biztonságosak ezek, ha beüt az újabb pénzügyi válság, mellyel egyre többen fenyegetnek? Ezért a szakértők egy része azt tanácsolja Olaf Scholz pénzügyminiszternek: a többletet tegye egy válságalapba, melyet akkor használ fel Németország, ha becsap a mennykő, vagyis az összeomlás szélére kerül a globális pénzrendszer. 2008-ban az eurózónának szüksége volt az amerikai Federal Reserve Board gyors segélyére, most a németek ezt szeretnék elkerülni. A pénzügyminiszternek tehát fel van adva a lecke: miközben kollégái a világon mindenütt a hiánnyal küszködnek, neki olyan javaslatot kell Merkel kancellár elé terjesztenie a költségvetési többlet felhasználásáról, mely minden opcióra kínál valamiféle megoldást. Olaf Scholz a szociális alap gondolatát máris kilőtte, mondván: hosszú távra nem kötelezhetjük el magunkat, mert nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. A szociáldemokraták meglehetősen nagy szociális érzéketlenségről tettek tanúbizonyságot az elmúlt évtizedben és talán ezzel is magyarázható, hogy népszerűségük még sohasem járt ilyen mélységekben.

Közben pedig a kissé értetlenkedő európai partnereknek is kellene valamit mondani arról, hogy velük mi lesz egy németek által irányított Európában? Az olasz populista kormányzat végül is lepaktált Brüsszellel a jövő évi költségvetés dolgában, mert mindkét fél rájött arra: a vitával csak rosszul járhatnak. De a probléma továbbra is fennmaradt: míg a németek jól járnak, addig a többiek nagyrészt rosszul. Hosszú távon kicsit nehéz erre alapozni az együttműködést az eurózónában és az Európai Unióban, a reformokról már nem is beszélve. Merkel kancellár egy őszinte pillanatában kimondta: minek reform, ha így is jól mennek a dolgok? Csakhogy sem Franciaországban, sem Itáliában, sem pedig Spanyolországban nem mennek jól a dolgok. Ezen pedig nemcsak Párizsban, Rómában vagy Madridban kell a döntéshozóknak elgondolkodniuk, hanem Brüsszelben és Berlinben is, ha nem akarnak sok-sok kis európai Trumpot…

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez