Felmérések, kutatások, hiedelmek – milyenek vagyunk mi, magyarok?

Földönkívüliek által alkotott nyelvük van, hihetetlenül tehetségesek, a forgóajtón mögöttünk jönnek be, és előttünk mennek ki. Ki ne ismerné ezeket a véleményeket a magyarokról? Sztereotípiák, de kétségkívül van alapjuk.

Mi jut elsőként mások eszébe Magyarországról? Ez izgatta Dr. Kiss Róbert Richardot, amikor könyvbe gyűjtötte: milyennek is látják a magyarokat a világban. Az Így látják a magyarokat a világban első kiadását most a kibővített második követi.

Kezdetben a világ 169 országában szerzett tapasztalatait szedte csokorba az ismert turisztikai szakújságíró, világjáró. Most újabb utazások után újabb országok kerültek be: köztük Uganda és Malawi. De szó esik ezúttal az amishokról és a hinaligokról a Kaukázusban, valamint a szírekről is.

Vajon kiket idegesít, hogy a magyarok (szerintük) gyakran fújják az orrukat? A Prima Primissima díjas dr. Kiss Róbert Richard gyakorlatilag már az egész világot bejárta és sehonnét nem tért haza üres kézzel: az útjain a rólunk alkotott, sokszor fura véleményeket is begyűjtötte. Például hogy „A vidéki magyarok ruházata olyan, mintha most léptek volna ki egy filmből vagy egy könyvből.” Meg hogy „A bűvös kocka ősi kínai játék, ötszáz éves.” Ráadásul „A magyarok puhányok, nem tudnak vodkát inni. Mi, oroszok, élvezetből iszunk, a magyar azért, hogy felejtsen.” És azt még nem is mondtuk, hogy “Magyarország valahol Törökország és Csernobil között van, magas hegycsúcsokon”. Ez utóbbi egy Los Angeles-i közgazdász válasza arra a kérdésre, hogy mit tud hazánkról.

Néhány Latin-Amerikai országban és Kubában viszont jobban ismerik az országot. Magyar bokszolókat, magyar ételeket és a régi magyar focit emlegetik. Az olaszoknak elsőként a szép magyar emberek jutnak az eszükbe – még az olasz nőknek is. Az idősebb lengyelek a legrokonszenvesebb nemzetnek tartanak minket, az osztrákok büszkének, a törökök pedig kedves rokonnak. Abban viszont nagyon sok külföldi egyetért, hogy szerintük pesszimisták vagyunk,  jobban tudunk sírni, mint örülni.

“A magyarokról rengeteg sztereotip gondolat, furcsa vélemény vagy éppen szerintünk is találó megjegyzés született már (nyilván a dicséretek mind találóak)” – írja bevezetőjében a szerző. Aki a kötet új kiadásának összeállítását megelőzően 174 országban járt, rengeteg emberrel beszélt, elolvasta a felméréseket. Interjúkat készített olyanokkal, akik találkoztak már magyarokkal, beszélgetett olyanokkal, akik régóta közöttünk élnek, és olyanokkal is, akik csak hírből ismernek minket. Ez a könyv elsősorban szórakoztató olvasmány, felmérések, kutatások, impressziók, hiedelmek furcsa kavalkádja.

Éppen ezért izgalmas képet ad arról, milyennek tartják a magyarokat a világban. Megtudhatnunk hasznos dolgokat is – például hogy „Bakuban mindig jár egy magyarnak 20 százalék diszkont.”

Külföldön kicsit másképp látják Magyarországot, mint azt itthon gondolnánk. Erről és a magyarok többi néphez való viszonyáról szól a bővített formában újra megjelent kötet, melynek megjelenését a Magyar Nyelvőr Alapítvány és a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány támogatta.

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez