2013/14 legjobb sorozata
Tetszett a 2006-os Weeds (Nancy ül a fűben)? Amennyiben igen és még nem nézte meg az Orange is the New Black című Netflix sorozatot, akkor tegye félre ezt a cikket és telefonáljon be munkahelyére: ma ugyanis nem megy dolgozni.
Előre mondom, hogy lesznek spoilerek, de megpróbálom visszafogni magam, hogy amennyiben valamiért mégsem fogadta meg előbbi tanácsomat és tovább olvas a sorozat azonnali elfogyasztása helyett, úgy ne tegyem tönkre teljesen az élményt.
Amikor nyolc évvel ezelőtt bemutatták a Weeds első részét, egy olyan sorozatnéző réteget sikerült megszólítani, akik addig csak ímmel-ámmal követték az aktuális trendeket. A műsor készítője, Jenji Kohan nem igazán volt ismert azelőtt, egy-egy részt írt néhány nagyobb sorozatnak, mint a Gilmore Girls (Szívek szállodája) vagy a Szex és New York. Azonban a Weeds segítségével azonnali ismertségre tett szert és a sorozat végtelenül népszerű lett. Egészen a harmadik évad végéig. Ott ugyanis kifújt a sztori, amit mindenki érzékelt, egyedül Kohant hagyta hidegen a tény, hogy ebből már csak a lelke eladásával tud egy következő évadot kihozni. És egy következőt, meg még egyet és így tovább. A nyolcadiknál bekövetkezett az elkerülhetetlen: lezárta a történetet és felhagyott a próbálkozással. Ezúton köszönjük ezt neki.
Ki gondolta volna, hogy a zseniálisan induló, majd a Dallast megszégyenítő módon kifúló sorozat készítője visszatér? Ám nem csak egyszerűen visszatért, hanem a korábbi munkáinál is jobb műsort hozott létre.
Az Orange is the New Black (innentől kezdve nemes egyszerűséggel: OitNB) igaz történet alapján íródott (nem mintha ez bármin is változtatna) és egy harmincas, fehér, felső-középosztálybeli nőről szól, aki egyszer, körülbelül a sorozat cselekménye előtt tíz évvel nagyobb mennyiségű kábítószert szállított szívességből. Valamilyen oknál fogva pedig most jött el a büntetés ideje, 15 hónapra ítélik egy New York-i börtönbe.
Már maga a témaválasztás nagyon kecsegtető, hiszen mikor láttunk a mainstream médiában a női börtönéletről bármit is, ami izgalmasnak hangzott? A sorozat ereje azonban egyértelműen a karaktereknek köszönhető.
Első blikkre ijesztő volt, amikor két színész is megjelent az Amerikai Pitéből (Jason Biggs, Natasha Lyonne), de hamar kiderült, hogy mindketten jól működnek szerepükben (igen, még Jason Biggs sem annyira vészes).
A recept kísértetiesen hasonlít a Weeds-ben látottra, ugyanis van nekünk egy női főszereplőnk, aki érdekes és mérsékelten vicces. Ez a karakter (Weeds: Nancy, OitNB: Piper) mindkét sorozatban annyira ki van dolgozva és annyira emberi, hogy szép lassan elkezd iszonyatosan ellenszenves lenni. A központi figura körül pedig rengeteg kisebb-nagyobb szereppel ellátott karakter van, akik kivétel nélkül zseniálisak. Ez pedig Jenji Kohan szuperképessége: annyira jó és sokszínű mellékszereplőket tud kitalálni (és megvalósítani!), hogy elviszik a műsort a hátukon.
Óriási pozitívum, hogy a Netflix sorozata évadonként jön ki, ami azt jelenti, hogy nincs hétről hétre várakozás, egyszerre kapjuk meg az egész adagot. A harmadik évad valamikor 2015 közepe felé jön ki, így addig bőven van idő megnézni az első kettőt.
Fotók: Wikipedia