A rendkívül költséges, és a fiatalok esélyegyenlőségét tekintve kevéssé igazságos chilei oktatási rendszer alapvető reformját immár jó ideje tömeges tüntetéseken követelték az országban jelentős politikai erőt képviselő diákmozgalmak. A jelenlegi kezdeményezés Michelle Bachelet kormányának első, és talán legfontosabb reformcsomagja: célja a minőségi és alanyi jogon járó oktatás biztosítása minden chilei állampolgárnak.
A jogszabály három fő újítást vezet be: az állami támogatással működő iskolák mostantól csak non-profit intézményekként működhetnek, a törvény kategorikusan megtiltja az állami intézményeknek, hogy kiegészítő tandíjat szedjenek, és hogy teljesítményük alapján szelektálják a felvételüket kérő diákokat. A parlament végül tíz hónapos vita után fogadta el a jogszabályt, amely Nocolás Eyzaguirre oktatási miniszter szerint lehetővé teszi, hogy a chilei gyerekek oktatása ezentúl ne kizárólag szüleik anyagi helyzetétől függjön. A reformért néhány évvel ezelőtt még a gumibotot és a könnygázt is bevállaló egykori diákvezér, a Chilei Kommunista Párt sorait erősítő Camila Vallejo is biztató lépésként értékelte a törvényt. Szerinte a jogszabály éppen a piaci törvények azon három fő pillérét dönti le, amelyek a közoktatást egyszerű üzleti kérdéssé degradálják, megakadályozva, hogy az a társadalmi esélyegyenlőség katalizátoraként a köz javát szolgálja.
Az új oktatási törvény bevezetésével tehát Chilében lassan, de biztosan ingyenessé válik majd a középfokú oktatás, azok az intézmények pedig, amelyek megsértik az előírásokat, komoly pénzbüntetésre számíthatnak. Végül a tandíj eltörlésével a középiskolák ezentúl nem kötelezhetik a szülőket arra, hogy fizetőképességüket bizonyítsák, valamint az új jogszabály értelmében az oktatási központ a diákok korábbi tanulmányi eredményeit sem veheti figyelembe egy-egy új nebuló beiratkozásakor.
Latin-Amerika-szerte az alanyi jogon járó oktatás és egészségügyi ellátás hiányát tartják a társadalmi fejlődés legnagyobb kerékkötőjének az elemzők. Az államilag finanszírozott minőségi felsőoktatási helyek száma a régióban meglehetősen alacsony, így a kevésbé tehetős rétegek csak korlátozott számban juthatnak a társadalmi ranglétrán némi felemelkedés ígéretével kecsegtető szaktudáshoz. Ezzel párhuzamosan a latin-amerikai társadalmi elit rendre költséges és magas színvonalú külföldi intézményekben képezteti a jövő nemzedék vezetőgárdáját, tovább és tovább tágítva az évszázadok alatt mesterségesen szélesre tárt jövedelmi szakadékot.
Fotó: Diáktüntetés Santiagóban, tavaly októberben. Europress/AFP