Törvénytelen gyermek volt, kiskorát dologházakban és nevelőszülőknél töltötte, de korántsem olyan szörnyű körülmények közt, mint ezt később állította. 15 évesen kivándorolt Amerikába, ahol volt katona a polgárháborúban, tengerész és újságíró a Vadnyugaton, 1869-től külföldi csataterekről tudósította a New York Heraldot. Lapja 1869-ben bízta meg – a példányszám fellendítésének reményében – az Afrikában, a Nílus forrásának kutatása közben eltűnt brit David Livingstone felkutatásával.
Stanley 1871 márciusában kerekedett fel Zanzibárból, és céltudatosan hatolt előre a vad vidéken Livingstone utolsó ismert tartózkodási helye felé. November 10-én a Tanganyika-tó partján rátalált az idős és beteg utazóra, akit angolos kimértséggel így üdvözölt: Ugyebár Dr. Livingstone-hoz van szerencsém? A mondat elhangzása idején rajtuk kívül több száz mérföldes körzetben nem volt fehér ember. Stanley néhány kutatással töltött hónap után visszaindult, Livingstone azonban Zambiában maradt, ott is halt meg 1873-ban.
Stanley hazatérve könyvet írt expedíciójáról, amely világszerte hatalmas feltűnést keltett, Angliában pedig még nagyobb vihart kavart, ott csak nehezen törődtek bele, hogy egy névtelen amerikai zsurnalisztának sikerült az, ami a briteknek hosszú évek alatt sem.
Stanley frissen jött hírnevét kihasználva nagyszabású expedícióra indult, vetélytársaival és a természeti körülményekkel is elkeseredett küzdelmet folytatva teherhordóit pisztollyal ösztökélte gyorsabb haladásra, olykor szabályszerűen háborúzott a bennszülöttekkel. Útján sikerült bebizonyítania, hogy a Nílus a Viktória-tóból ered, s a fekete kontinens utolsó nagy rejtélyét megoldva végigkövette a Kongó folyó útját.
Az angolokat – legnagyobb megrökönyödésére – nem izgatta különösebben felfedezése, annál jobban érdeklődött II. Lipót belga király. Az általa alapított, tudományosnak álcázott gazdasági társaság Stanley-t kérte fel, hogy vigye el Kongóba a civilizáció áldásait és terjessze a keresztény hitet, azaz gyarmatosítsa a vidéket. Az imponáló gyorsasággal megvalósított vállalkozás során Stanley utat és vasutat épített, a törzsektől csalással vagy erőszakkal szerezte meg a földet. Rá is ragadt a Bula Matari, vagyis a Sziklatörő név. Kongó Szabadállam aztán két évtizedig II. Lipót magántulajdonát képezte.
Stanley 1887-ben a mahdi felkelés által a külvilágtól elvágott Szudán egyik kormányzója, Emin pasa megmentésére indult, útja során felfedezte a Ptolemaiosz által a Hold hegyeinek nevezett Ruwenzori-hegységet, s végképp tisztázta a Nílus eredetét. Az expedícióról azonban botrányos beszámolók láttak napvilágot, így tekintélye megrendült. Ezután már csöndes életet élt: megnősült, brit parlamenti képviselő lett s 1899-ben lovaggá ütötték. 1900-ban visszavonult a közélettől és vidéki birtokán élt 1904. május 10-én bekövetkezett haláláig.
Stanley sokáig hősnek számított, de hírneve gyorsan megkopott. Bizonyítékok kerültek elő brutalitásáról a bennszülöttekkel szemben, lódításairól, sőt hazugságairól. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy energikus és tehetséges ember volt, aki jelentősen hozzájárult Afrika titkainak megfejtéséhez.
Fotó: Europress/Getty Images