Habár a cédrusok országában a dolgozó nők aránya még most is alacsonyabb, mint a férfiaké, 26 százalékuk valamilyen speciális, nagy szakmai tudást igénylő területen dolgozik, miközben a férfiaknál ez az arány alig 8 százalék. Ráadásul az ország legfontosabb részein – Bejrút és Tpripoli környékén – vannak legtöbben a nők: itt a mérnökök majdnem felét ők adják.
“A nők aprólékosak és hozzáértéssel állnak hozzá a munkájukhoz. A férfiak hamar elvesztik a türelmüket, miközben a nők sokkal nyugodtabban viszonyulnak a problémákhoz” – nyilatkozta az al-Monitornak Lajla Avvad, aki húsz éve dolgozik belső tervezőként. Azt mondja, hogy rengeteg állásajánlatot kapott már az elmúlt években, nyugati cégektől is, de ő inkább maradt Libanonban. „Mostanában egyáltalán nem hátrány a libanoni munkaerőpiacon nőnek lenni, főleg, ha valaki nagy szakmai tudással rendelkezik.”
Jean, egy kommunikációs mérnökasszony szerint már eltűnőben vannak a korábbi sztereotípiák a nőkkel kapcsolatban. Egyre fontosabb pozíciókat kapnak meg, és képesek helytállni a komolyabb területeken is. Ennek az egyik legfontosabb eredménye az, hogy „a libanoniak hímsovoniszta hozzáállása már kiveszőben van”. A mezőgazdasági mérnök végzettségű Nabila úgy gondolja, hogy a nőkkel sokkal könnyebb dolgozni ezeken a területeken, mint a férfiakkal. Több olyan szituációval találkozott már, amit a nők jobban meg tudtak oldani, és zökkenőmentesen együtt tudtak működni a munkavállalókkal.
A legérdekesebb az, hogy a női mérnökök úgy állnak helyt Libanonban, hogy az arab országban igencsak „túltermelés van” ezen a területen. Tavaly például 55 000 mérnök diplomázott le, ebből 44 000 csak a fővárosban. Ez azt jelenti, hogy minden századik libanonira jut egy mérnök, s az arányokat tekintve a mérnökök között számít az egyik legnagyobb problémának a munkanélküliség.