Magyar idő szerint éjjel kettőkor csapott le a TASSZ hírügynökség az ukrán elnöki hivatal vezetőjének Facebook oldalán megjelent bejegyzésre. Valerij Csalij azt írta, hogy az idegek harca zajlik, a munka még akár 4-5 órán is eltarthat. A tárgyalófelek szemmel láthatóan eltökélték magukat, hogy addig nem állnak fel az asztaltól, amíg nem jutnak kézzelfogható eredményre, ami segít megállítani a vérontást Kelet Ukrajnában. A helyszíni tudósítók ebből máris levonták a kézenfekvő következtetést: elképesztően nehéz és összetett megbeszélések zajlanak. Pedig néhány órával korábban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter még a rá jellemző fanyar humorral, némi iróniával „szuper” jelzővel illette az egyeztetéseket.
A tét óriási, minden előzetes elemzés, nyilatkozat azt sugallta, hogy a minszki négyes találkozó az utolsó lehetőség a konfliktus rendezésére, a nyílt háborúskodás elkerülésére, a politikai megoldáshoz vezető út megnyitására. Bár azoknak, akik a válságzónában élnek és nap, mint nap az életükért, szeretteikért aggódnak, akik eltemetik a holtakat és imádkoznak az élőkért, ez már egy nagyon is valóságos háború. Mindegy, minek nevezik hivatalosan. Az előjelek komorak voltak, az elmúlt napokban a szembenálló felek igyekeztek újabb területeket elfoglalni, hogy jobb pozícióban, néhány kilométerrel kitolt, vérrel megrajzolt határvonalakkal készüljenek a találkozóra.
Az ukrán elnök kezet fogott orosz kollégájával, a beszámolók szerint hűvösen, ridegen. A házigazda belarusz államfő virágcsokorral üdvözölte a francia államfő társaságában érkező német kancellárt. Putyint megölelte. Majd ömleni kezdtek a hírügynökségi beszámolók, mert a tudósítónak akkor is adnia kell, ha éppen nincs semmi érdemi információ. Egyes híradásokban az szerepelt, hogy Putyin és Porosenko ingerülten vitázik valamiről, majd az ukrán elnök elviharzik, saját stábjával egyeztet, de aztán visszatér. A külügyminiszterek is csatlakoznak, a szakértők is bekapcsolódnak a munkába. Majd újra négyfősre szűkül az asztaltársaság. Minden újságíró kérdezne, mindenki tudni akar valamit, amit csak ő tudhat, ő adhat tovább az olvasóinak.
Igaz-e, hogy a szakadárok kedden átadott, az ukrán sajtóban közzétett rendezési tervében az szerepel, hogy megelégednének valamiféle autonómiával, nem akarják tehát, hogy az általuk ellenőrzött területek kiszakadjanak Ukrajnából? Igaz-e, hogy erről a javaslatról is tárgyalnak a „négyek”? Ki fogja ellenőrizni a tűzszünet betartását, már ha sikerül megegyezésre jutni, igaz, hogy az EBESZ vállalja a feladatot? Milyen széles lesz, hol húzódik a demilitarizált zóna, mikor vonják ki a nehézfegyvereket, ki ellenőrzi a végrehajtást, lesz-e amnesztia, fogolycsere. Hány halott van Kramatorszkban?
Peregnek a percek, szaporodnak a kérdések. Kamerák az állványokon, ujjak a Start gombokon, kihűlt kávé a poharakban, gyűrött jegyzetlapok, gyűrött arcok, gyűrött zakók, figyelő tekintetetek. Hamarosan ki fog nyílni az ajtó. Valaminek hamarosan történnie kell.
(Fotó:AFP)