A többi latin-amerikai ország kénytelen volt megelégedni az “alacsony” és “nagyon alacsony” besorolással, jócskán az olyan feltörekvő ázsiai nemzetek mögött, mint Dél-Korea, Japán, vagy Kína, márpedig ezen országok lakói számára az a latin ABC amelyen az angol nyelv alapul, finoman szólva “kínai”. A latin-amerikai eredmények már csak azért is meglepőek, mert a térség évtizedek óta hagyományosan az USA kulturális és gazdasági érdekszférájába tartozik. Az angoltudás pedig manapság megkerülhetetlen.
Szükség van rá a tudományos és a szaksajtó tanulmányozásához, a külföldi üzletfelekkel folytatott kommunikációban, sőt egyes felmérések egészen odáig merészkednek, hogy nyíltan kijelentik: minél jobban beszél egy ország lakossága angolul, annál magasabb az ország bruttó nemzeti összterméke. Természetesen a fenti kijelentés önkényes leegyszerűsítése a tényeknek, azonban az tagadhatatlan, hogy Latin-Amerika – Argentínát leszámítva – csapnivalóan teljesített a felmérés szerint.
És hogy miért éppen Argentína emelkedett ki az alacsony régiós átlagból? A szakértők szerint az okok nyilvánvalóak. A térségben egyedül ez az az, ország amelyben az állam jelentős forrásokat különített el a megfelelően képzett nyelvtanárok oktatására és felkészítésére. Tévedés ne essék, a USA kulturális bűvkörébe eső Latin-Amerikában a társadalom elitje általában meglehetősen jól beszél angolul, azonban ezt a tudást csak a kevesek számára megfizethető magániskolákban, esetleg a még kevesebbek számára elérhető külföldi tanulmányutak során lehet megszerezni. Argentínában azonban – legalábbis az Education First felméréséből ez derül ki – az ingyenes állami közoktatási rendszer eredményei némi plusz pénz ráfordításával, néhány év alatt túlszárnyalták a régiós átlagot.
Érdekes módon annak ellenére,hogy Latin-Amerikát valósággal elárasztják az USA-ból származó kulturális termékek – legyen szó tévéműsorokról, vagy éppen zenéről, esetleg sajtótermékekről – ezek döntő többsége a térségben spanyol nyelven jelenik meg, így az angoltanulás szempontjából kvázi értéktelen.
A közvélekedéssel ellentétben azonban a latin országok lakóit semmi sem predesztinálja arra, hogy pusztán alapszinten műveljék az angol nyelvet. Portugáliában például – amely ország természetesen évszázados kapcsolatokat ápol Nagy-Britanniával – a tévéműsorok jó részét nem szinkronizálják, pusztán feliratozzák, ami egyébként nem csak a lakosság olvasási készségeit, hanem angol nyelvtudását is javítja.
Kína latin-amerikai befolyásának felfutásával jogosan merülhet fel a kérdés, hogy vajon nem lenne-e jóval hasznosabb, ha a régió lakosai talán inkább a mandarint tanulnák,azonban a kutatásokból az is kiderül, hogy a térség keleti kapcsolatait bizony továbbra is főként angolul bonyolítja. A kivételektől eltekintve a tapasztalatok azt mutatják, hogy a spanyol ajkúak számára nem kevés nehézséget okoz az angol nyelv elsajátítása, amely jelenség okai leginkább a történelemben és egyszerű demográfiai adatokban keresendőek.
Megkerülhetetlen az a tény, hogy bár az angol nyelv minden kétséget kizáróan egyeduralkodó az üzleti és a tudományos világban, a föld lakosságának egyre növekvő százalékának anyanyelve a spanyol, amely a latin-amerikai szubkontinens mellett egyre nagyobb teret hódít magának az Egyesült Államokban is. Azt sem szabad elfelejteni, hogy még sok európai nyelvet alig néhány millióan beszélnek, addig a spanyol a legszerényebb becslések szerint is hamarosan félmilliárd ember anyanyelvévé avanzsált.
Kép: Tumblr