Nem csak pontjaiban, de szövegében is sok hasonlóság van az ukrán konfliktus rendezéséről tavaly szeptember 19-én és most február 12-én aláírt minszki egyezmények között. Viszont azon kívül, hogy a mostani sokkal konkrétabb és részletesebb (beleértve az egyes műveletek pontos határidejét, ami egyértelmű előrelépésnek számít az előzőhöz képest), legalább három szempontból jelentősen különböznek.
Először is a tűzszünet meghirdetése és tényleges életbelépése között most maradt 2 és fél nap, ami valószínűleg a dokumentum legfontosabb taktikai hozadéka. Ez idő alatt intenzív harcok zajlanak a kulcsfontosságú Debalceve körül, amely közúti és vasúti csomópont is Luhanszk és Donyeck között.
Másodszor az új egyezmény felszólít, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet felügyeletével a tűzszünet második napján meg kell kezdeni a nehézfegyverek kivonását az érintett területek legalább 50 km-es körzetéből, és a műveletet két hét alatt, vagyis március 1-ig be kell fejezni. Bár a dokumentum alaposan részletezi a nehézfegyverek kivonását, ebben az összefüggésben a szárazföldi csapatokat egy szóval sem említi. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy Kijev elfogadja az oroszbarát szeparatistáktól tavaly szeptember óta elszenvedett területi veszteségeit, beleértve a korábban sokak által nem csak stratégiai, de lélektani szempontból is kulcsfontosságúnak tartott donyecki repteret.
Harmadszor pedig a Minszk 2.0 összekapcsolja az államhatárok felügyeletét az alaptörvény módosításával. Ukrajnát arra kötelezi, hogy változtassa meg alkotmányát, illetve a szeparatista területek képviselőinek egyetértésével decentralizálja az országot az év végéig. Ez tulajdonképpen nem csak a szakadároknak biztosít vétójogot, de Oroszország befolyását is növeli az ukrán kormány alkotmányreformja fölött. Mindezzel kapcsolatban rögtön adódnak a kérdések: kik lesznek akkorra a szeparatisták vezetői? (Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy bár az új egyezmény választások rendezésére kötelezi a két kelet-ukrajnai megyét, annak időpontjáról nem tesz említést.) Illetve mi történik, ha nem sikerül megegyezésre jutni december végéig?
Az elemzés végül röviden összegzi az új minszki egyezményből következő két lehetséges forgatókönyvet. Mivel a tegnap elfogadott 13 pont több kedvezményt is biztosít az oroszbarát szeparatistáknak Kijevvel szemben, a feltételek teljesítésével lefektethetőek azok a keretek, amelyek mentén létrejöhet a mindenki számára elfogadható politikai rendezése a konfliktusnak. Ha viszont ez a mostani tűzszünet is olyan törékenynek bizonyulna, mint az őszi, akkor sajnos az ellenségeskedés kiújulása, illetve felerősödése várható, ami megint csak nem a bőrfotelekben ücsörgő döntéshozók, vagy az internet előtt görnyedő és egymásra fröcsögő kommentelők, hanem a helyszínen már lassan egy éve remegő civilek életét morzsolja szét.
Kép: Europress/AFP