Míg egész Japán a Valentin-nap lázában égett, és a cuki lányok cuki csokibonbonokat adtak szerelmüknek, egy kisebb – mintegy tízfős – kizárólag férfiakból álló csapat transzparensekkel vonult végig a főváros bevásárlónegyedén, Sibuján. Nem azzal volt bajuk – és nem is annak örültek – hogy a negyed, elsőként Japánban engedélyezte a melegek házasodását. Ők nőkkel szerettek volna kapcsolatba kerülni. Csak hát nem sikerült. Mert a nők szerint ők nem vonzóak. A frusztráció közösségi levezetésére megalapították a Nők Által Rondának Talált Férfiak Társasága nevű szervezetet, a rövidítés japánul azért jobban hangzik: Kakuhido.
A nem túl népes, bár annál jelentősebb médianyilvánosságot kapó demonstráción a véres csokimaffia, és a nőuralom elleni jelszavakat skandáltak – persze végig betartva a gyűlöletbeszéd tilalmáról szóló törvényt. Vezetőjük, aki – talán tiltakozásból, talán mert ez volt otthon – rózsaszín sállal takarta el arcát, és csak mozgalmi fedőnevén mutatkozott be, a Japan Times szerint arra kérte honfitársait, hogy “ne dőljenek be a csokoládémaffia önkényuralmának”, bár szerinte “Japán függővé vált a kapitalizmustól”, és kitartott amellett, hogy a lányok igenis osztályszempontok alapján találják a pasikat vonzónak vagy sem.
A demonstrációsorozat nem ért véget. A Kakuhidó tagjai készülnek már a Fehér napra. Ezt az ünnepet valóban a japán csokigyárak találták fel. Egy hónappal Valentin-nap után van, és ilyenkor nem a lányok vesznek cukiságokat a fiúknak, hanem a fiúk a lányoknak. A Kakuhido tagjainak persze nincs kinek venni, így aztán felvonulnak. Aztán gyúrnak a decemberre – mert utálják a Karácsonyt is.