A népes, és vallási okokból marihuánát szívó rasztafari közösségnek is otthont adó szigetországban hosszas parlamenti vita előzte meg a depönalizációt, annak ellenére, hogy Jamaicában a kender fogyasztása felett többé kevésbé eddig is szemet hunytak a hatóságok, főként gyakorlati okokból. A fűszívás ugyanis Jamaicában mély kulturális gyökerekkel rendelkezik, a különböző kannabisz fajtákat pedig a szigeten úton-útfélen termesztik. Ezzel a lépéssel egyébként az igen népes, a 30-as években alapított rasztafari közösség immár először használhatja vallási célokra legálisan a marihuánát. Az új jogszabályok értelmében magánszemélyek, saját használatra két uncia füvet tarthatnak maguknál minden különösebb büntetőjogi vagy adminisztratív következmény nélkül, továbbá pedig maximum 5 tő kannabiszt is termeszthetnek. Természetesen a törvény arról nem szól, hogy mi történik olyankor – amire pedig a kellemes éghajlatú Jamaicában komoly esély mutatkozik – ha például az öt növény jóval a két unciás határ feletti terméssel lepi meg a gandzsa-farmert.
A törvény a marihuána orvosi és kutatási célra történő termesztésének monopóliumát a kormányra ruházza. Amint azt az ország igazságügy minisztere, Mark Golding elmondta:
” Úgy kell helyezkednünk, hogy kihasználhassuk a növekvő marihuána-piac jelentette gazdasági előnyöket.”
Tény, hogy míg a kannabisz körüli viták az elmúlt évtizedekben általában a növény törvénytelen használata és a drogkereskedelem körül zajlottak, addig Canasol néven Jamaica úttörőként már 1970-ben piacra dobott egy marihuánából készült szemcseppet, amellyel sikeresen kezelték a zöld hályogot. A jamaicai kormány tehát korántsem rejti véka alá azon szándékát, hogy egy hagyományosan “hazai” termékkel hódítson a nemzetközi piacokon.
Ebben a tekintetben a jamaicai törvénykezés most valahol félúton az USA biznisz orientált, valamint Uruguay államilag ellenőrzött depönalizációs modellje között helyezkedik el. Ahhoz azonban, hogy a jogszabály lehetővé tegye az olyan orvosi marihuánával foglalkozó cégek működését, mint például az ígéretes Dr Lowe’s Medicanja, további finomításokra lesz szükség, mivel jogi szempontból még mindig nem tisztázott, hogy miként és mennyi nyersanyagot birtokolhatna egy orvosi marihuánát forgalmazó vállalat.
A depönalizáció egyik fő akadályát ez idáig az jelentette, hogy a jamaicai kabinet komolyan tartott attól, hogy a legalizálás nyomán az USA szankciókkal sújthatja a szigetországot, mivel a Karib térség eme gyöngyszemét tartják Észak-Amerika egyik fő marihuána beszállítójának. Most azonban, hogy egyre több latin-amerikai ország, sőt az USA egyes államai is lazítottak a marihuána fogyasztását tiltó törvénykezésen, Jamaica is elérkezettnek látta az időt, hogy “kifehérítse” a korábban meglehetősen fekete zöldbizniszt.
Golden egyébként arra is kitért, hogy a kis mennyiségű kannabisz depönalizációja korántsem jelenti azt, hogy a kormány engedékenyebben áll majd a kábítószer-kereskedőkhöz, valamint a miniszter arra is felhívta a figyelmet, hogy a marihuána-bevételek egy részét a kannabisz használatának veszélyeit ismertető oktatási programokra, valamint ártalomcsökkentő projektekre költik majd.
Míg a fogyasztók és a raszták ünnepelnek, addig a jamaicai marihuána-termesztők megosztottak az új jogszabályokkal szemben. A főleg családi gazdaságokban, kis területen gandzsát termelő földművesek attól tartanak ugyanis, hogy a hivatalos marihuána termesztői engedélyekhez csak a jó kapcsolatokkal rendelkező “fejesek”, a helyi szlengben “bigheads-nek” titulált bennfentesek juthatnak hozzá.
Akárcsak az afgán mák, vagy a bolíviai koka, Jamaikában a marihuána kispénzű földművesek tömegei számára megélhetésük egyetlen forrását jelenti, a mostani jogszabály értelmében viszont tevékenységük továbbra is törvénytelennek minősül. Az utca, vagy inkább a Kingston fölé magasodó zöld hegyoldalak embere szerint a depönalizációval valószínűleg nem csökken majd a bűnözés, azonban valószínű, hogy a drogkartelleknek a marihuána pénzek kiesésével új bevételi forrás után kell majd nézniük.
A helyiek által ganjának hívott marihuánát még a 19. században indiai vendégmunkások hurcolták be a szigetre, ahol hamarosan széles körben elterjedt fogyasztása és termesztése is. A növény fogyasztását, importját és kereskedelmét végül 1913-ban tiltották be, a prohibicionizmus azonban nem járt különösebb sikerrel, viszont milliárdos üzletet teremtett a kábítószer-kereskedők számára.
(Fotó:GettyImages)