Titkosság alól feloldott amerikai iratok alapján kijelenthető, hogy az amerikaiak több száz volt náci kémet alkalmaztak a hidegháború évei alatt a második világháború után. Központi utasítás volt a CIA vezetői felé, hogy forduljanak az ország egykor ellenségei felé annak érdekében, hogy segítsenek a Szovjetunió elleni hidegháború esetleges megnyerésében.
A most nyilvánosságra került papírokat kutatva a tudósok úgy számolnak, hogy legalább ezer volt náci kémet alkalmaztak a hidegháború éveiben. Közülük többen is a náci párt kiemelt, magas rangú tisztviselője volt a második világháború alatt.
Otto von Bolschwing-ot, aki felelős volt a zsidók deportálásának technikai megszervezéséért szintén a CIA alkalmazta. Feladata volt az európai kémkedés amerikai számára. Eredményes munkájának köszönhetően az amerikai hatóságok engedélyezték neki a new yorki-i letelepedést az 1950-es években.
A litván Aleksandras Lileikis náci kollaboráns volt a háborúban. A CIA őt is alkalmazta annak ellenére, hogy pontos tudomásuk volt arról a saját adataikból is, hogy Lileikis-nek komoly köze volt hatvanezer zsidó brutális kivégzéséhez. Neki az NDK-ban kellett kémkednie, majd jutalmul Bostonban telepedhetett le. Arra is találtak bizonyítékokat a kutatók, hogy a CIA még a hivatalos ügyek megakadályozásával is próbálkozott, mikor Lileikis háborús múltját akarta egy bizottság kinyomozni.
Feljegyzésekből azt lehet kiolvasni, hogy J. Edgar Hoover a CIA igazgatója szerint a volt nácik mostani segítségnyújtási képessége fontosabb nemzetbiztonsági szempont, minthogy a múltban tett cselekedeteik miatt ezt ne vegyék figyelembe. J. Edgar Hoover szovjet propagandának minősítette, és így nem is foglalkozott ezeknek az embereknek a háborús rémtetteivel.
A náci kémek számára a kifizetéseket az Egyesült Államok kormánya egy jogi kiskapun keresztül intézte. Később úgy módosították az ellátások szabályait, hogy annak folyósítják tovább a fizetését, aki lemond az amerikai állampolgárságáról.