Hotel Ruanda – Luxus és rettegés (Helyszíni beszámoló)
Száztizenkét szoba, csodás kerthelyiség, kedves pincérek, élő zene, medencében fürdőző gyermekek és mosolygó emberek. Akár egy szimpla négycsillagos szálloda ismérvei is lehetnének ezek, az 1973 óta üzemelő Hôtel des Mille Collines mégis nagyban különbözik a többi luxushoteltől. Igaz, a bejáratnál álló emlékművön kívül nincs olyan dolog, ami direkt módon utalna a húsz évvel ezelőtti, közel egymillió áldozatot követelő népirtás eseményeire, de amint belépünk a kerthelyiségbe, megpillantjuk a medencét és elkezdenek előttünk pörögni a film képei, rögtön tudjuk, ez bizony az a hotel. Bagi Judit helyszíni tudósítása.
Számos film dolgozta fel az 1994-es ruandai népirtás történetét. Ezek közül az egyik leghíresebb a 2004-es Hotel Ruanda, amely Paul Rusesabagina igaz történetét vitte mozivászonra a genocídium történelmi eseményeibe ágyazva.
A hutu és tuszi népcsoport között néhány hónap alatt lezajló vérengzés ideje alatt Rusesabagina az akkor belga Sabena légitársaság tulajdonában lévő Mille Collines Hotel alkalmazásában állt. A genocídium szörnyűségeit ő is testközelből ismerte, hiszen saját maga hutu, felesége tuszi származásának köszönhetően mindkét oldalról érintettje, elszenvedője volt a mészárlásnak. Rusesabagina a hotel menedzsereként sok más ruandai lakossal szemben életét kockáztatva segítette a rászorulókat. Mikor Rusesabagina rájött, hogy semmi esetre sem számíthat a nemzetközi politika segítségére, úgy döntött üres hotelszobákba fogadja be az otthonukat elhagyni kényszerült áldozatokat. A népirtás ideje alatt a Mille Collines Hotel menedéke sokak számára így a túlélés egyedüli lehetőségét jelentette. Az idő előrehaladtával viszont egyre nőtt a hotelbe bebocsátást kérő személyek száma, így a szobák szűkössé és zsúfolttá váltak. Folyamatosan fennállt az esélye annak, hogy egy esetleges támadás következében a hotel „vendégei” hozzátartozóikhoz hasonlóan életüket veszthetik. Ám Rusesabagina csodával határos módon mégis sikerrel járt és családjával együtt összesen 1268 embert mentett meg a haláltól, nem téve köztük különbséget etnikai hovatartozásuk alapján.
A Hotel Ruanda című filmet számos kritika érte ugyan (többek között azt kifogásolták, hogy a jelenetek többségét nem az eredeti helyszínen Kigaliban, hanem a Dél-afrikai Köztársaság területén vették fel), kétségtelen viszont hogy a szívbemarkoló igaz történet rendkívüli hitről és emberségről tesz tanúbizonyságot, mely mindannyiunk számára példaértékűnek tekinthető.
Talán a sors kegyetlen fintoraként könyvelhető el, hogy Rusesabagina napjainkban nem saját hazájában, hanem Belgiumban él. Családjával együtt a népirtást követően elhagyta Ruandát, ugyanis számos fenyegetést kapott a genocídium ideje alatti szerepvállalása miatt. Jelenleg taxivállalatot üzemeltet, nem feledkezett meg viszont az otthoniakról sem, alapítványt hozott létre a népirtás áldozatainak segítésére.
A Hotel Ruanda története kétségkívül magáért beszél, így ha az ember Kigaliban jár, érdemes felkeresni a Hôtel des Mille Collinest (melyet 2014 júliusától a Kempinski üzemeltet) és megemlékezni a több mint húsz évvel ezelőtt történt népirtás eseményeiről, valamint Rusesabagina emberfeletti helytállásáról. Fotók:Tarrósy István.
