43 évig élt férfiruhában, hogy dolgozhasson
Az eszményi anya. Ezt a címet kapta Egyiptomban a luxori kormányzóságtól egy most 64 éves asszony. Aki férje halála óta, már 43 éve nap mint nap férfiruhát ölt magára, hogy dolgozhasson, és eltarthassa a családját.
Szisza Abu Dauhnak hívják, és még szülés előtt vesztette el a férjét. A nyakába szakadt először a lánya, majd az unokái felnevelése is. Ki más lehetett volna a kenyérkereső? Munka azonban nem volt. Felső-Egyiptom kis falvaiban nem szokás, hogy a nők dolgozzanak. Férfiruhába bújt hát, és elindult munkát keresni, hogy életben tudja tartani a kisbabát, Hudát.
Többféle dolgot is elvállalt. Téglát készített, cipőt pucolt az utcán. Aztán sok-sok év után férjhez adta a lányát. De a veje hamar beteg lett, nem dolgozhatott. Mi sem változott hát: Szisza maradt a kenyérkereső. A család viszont megnőtt, jöttek az unokák is. Az asszony tehát újra dzsilbábot öltött, bő, földig érő ruhát, széles ujjakkal. Olyant viselnek arrafelé a munkásemberek. Fehér turbánt vett fel hozzá, néha sapkát, meg ormótlan, fekete férficipőt.
“Inkább végeztem kemény munkát, emeltem téglát vagy éppen cementes zsákokat, mintsem koldultam volna. Hogy megvédjem magam a férfiaktól és a kemény tekintetüktől, attól, hogy a hagyományok megsértéséért üldözzenek, úgy döntöttem, férfi leszek magam is. Felvettem hát a ruháikat, és olyan falvakba mentem dolgozni, ahol senki sem ismert.”
Pillanatnyilag utcai cipőpucoló, de volt már mezőgazdasági vagy építőmunkás is. Azt mondja, tisztességesen keres. A lánya, Huda arról beszél: még mindig az édesanyja tartja el őket. Minden reggel 6-kor kel, és indul a luxori pályaudvarra a cipőkefékkel. De a ládát már a lánya viszi helyette, az már nehéz neki.
Szisza egyébként hálás mindenkinek, aki valaha is segített neki. Azt mondja az al-Arabiyának: reméli, hogy látja még Egyiptomot jobb helyzetben is.