A tádzsik elnök, Emomali Rahmon egyik januári beszédében emelte ki, hogy a több mint 8 milliós országban körülbelül 13.000 fogyatékos gyermek él, akik nagy része vérrokonok házasságából született. Akkor utasította is az Egészségügyi és Szociális Ügyekért felelős minisztériumot, dolgozzon ki lehetőségeket az ilyen házasságok megóvására. Azóta nagy társadalmi vita kerekedett az ügyből.
Az első számú probléma az, hogy nincsenek konkrét adatok, amelyek egyértelműen bizonyítanák, hogy az unokatestvérek házasságaiban tulajdonképpen kódolva van a fogyatékos gyermek. Helyi szinten próbálkoztak már ilyen összesítésekkel, például a déli Hatlon Provincia már megállapította, hogy a 9.700 18 éven felüli fogyatékkal élőből 1546-an születtek rokonházasságból. A töredékes statisztikák azonban nem győzik meg a korlátozást ellenzőket.
Ők vallási és társadalmi okokra hivatkoznak. Az Iszlám, ami az elsőszámú vallás az országban, ugyan se nem tiltja, se nem támogatja a rokonházasságokat, mégsem áll ki egyértelműen a korlátozás mellett. Faizullo Barotzoda, a Tádzsik Iszlám Központ vezetője, Emomali Rahmon beszéde után egy nappal inkább a nemzet tudásának és életszínvonalának javítására tett javaslatot. A befolyásos vallási vezető, Nuriddin Turajonzoda, aki szerint a rokonházasságok gyermekeinek csupán 3-4 százaléka születik valamilyen fogyatékossággal, inkább a megelőző orvosi vizsgálatra buzdította a fiatal párokat. A hagyomány a családban gyökerezik a legmélyebben. Évszázadokon keresztül ugyanis a tehetős családok úgy próbálták megtartani a vagyont, hogy egymással kötöttek házasságot.
A genetikai analízis nemcsak az esetleges pontatlanságok miatt nem jelenthetne jó megoldást, de a közép-ázsiai állam szegény tömegei aligha engedhetik meg maguknak. Tádzsikisztán rendkívül szegény, körülbelül egy millió vendégmunkás dolgozik Oroszországban. A Világbank adatai szerint az ő utalásaikból származik az ország GDP-jének 60 százaléka.
Kép: Europress/AFP