Azoknak, akik nem szeretik Szaúd-Arábiát, ez egy leleplező film. Basar Asszád támogatóinak győzelem. A szaúdiaknak és a velük rokonszenvezőknek botrányos pofon, a semleges szemlélőknek pedig melodramatikus és sokkoló mozi. Egy Angliában élő író, közel-keleti rádiós kommentátor, Nehad Esmail foglalta össze ezekkel a szavakkal a Damaszkuszban most bemutatott “A homok királyát”. Amely az első szaúdi uralkodó, Abdul Aziz Ibn Szaúd életét kísérli elmesélni.
A történet a 20. század elején indul: akkor, amikor az uralkodó egyesíteni kezdte az országot, amelyet később Szaúd-Arábiának neveztek el. A kritikusok azt mondják: Najdat Anzur szíriai rendező túl sok közhelyet, aljas árulást, cselszövést, hátbaszúrást, összeesküvést, sötét ügyet és indokolatlan erőszakot zsúfolt a szaúdi állam kezdeteit nyomon követő képsorokba. Vélhetően azért, hogy összekapcsolja a mai terrorizmust a vahabizmussal, azzal a tannal, amelyik a visszatérést hirdeti a korai iszlám szigorú értékeihez. És amely ma is meghatározza a sivatagi királyság életét.
Az imént említett közel-keleti kommentátor egy brit külpolitikai szakértőt is idéz. Roger Higginson úgy véli: A homok királya nyilvánvaló szúrás a szaúdiakon. Viszont szándéka ellenére nem teremt hiteles kapcsolatot a korai huszas évek vahabitái és szeptember 11.-e között.
Talal Bin Abdul Aziz herceg, aki a filmben főszereplő Ibn Szaúd király fia és a milliárdos Al Valed herceg apja, azt írta ki a Twitterre: a film a művészet szemétládájában fogja végezni. De azért a biztonság kedvéért azt kérte, hogy ne kerüljön vetítővászonra Damaszkuszban. Tiszteljék ennyire az édesapját, akinek jótékonykodását nem felejthetik el Szíriában. Szerinte nem tisztességes egy nagy és történelmi uralkodó tekintélyét lerombolni. Sok szaúdi erre azt írta vissza, hogy kár aggódni, az ő véleményüket cseppet sem fogja befolyásolni a mozi.
