Fiatal iráni férfiak és nők ülnek szorosan egymás mellett. Az asztalokon okostelefonok és amerikai cigaretta, a levegőben füst, a hangszórókból Bob Dylan “Knockin´On Heaven´s Door”-ja szól. Kívül a mindenbe beleszóló idősek látómezején, egyre szaporodnak az ilyen helyek, ahol a középosztálybeli tizen- és huszonévesek végre együtt lehetnek.
A vendégek mindegyike a mérsékelt elnök, Hasszan Rohani támogatója. Azért járnak ide, mert azt akarják, amit ő ígért: nagyobb szabadságot és nyitást.
Egy csomag fekete Marlboróval maga előtt a 20 éves Mahnaz Ghasszemi, aki nyáron Rohánira szavazott, azt mondja az amerikai AP-nek: azért jár a kávéházba, mert ott azt teheti, amit máshol nem. “Itt például nyugodtan cigizhetek. Otthon anyám is, apám is állandóan morog miatta”.
A 24 éves Madzsid Ruhián belekortyol az eszpresszójába, miközben a barátnőjével, Marjammal beszélget. Ők is Rohanira voksoltak a nyáron. “Korábban sokkal kevesebbet láthattuk egymást. Az utóbbi időben viszont változott a helyzet, egyre több ilyen hely nyílik.”
Évtizedekig az iráni hatóságok hadilábon álltak a kávéházakkal. A nyugati befolyás és az iszlámtól idegen értékek szimbólumát látták bennük. De az utóbbi időben egyre kevesebb helyet zárnak be azért, mert “megsértik az iszlámot”. A hivatalok egyre toleránsabbak. Kampányában Roháni azt ígérte: a fiatalok több társadalmi szabadsághoz jutnak majd. “Nem szabad beleavatkoznunk a magánéletbe. Tudnunk kell, hogy a fiatalok energikusak, nem szabad túl szigorúnak lennünk velük, az nem vezet jóra” – mondta.
Egy teheráni gazdasági és politikai elemző, Szajed Lejlaz szerint a kávéházi fiatalok lényeges szerepet játszottak Rohani hatalomra kerülésében. “Ha az ilyen helyek megnyitását még jobban megkönnyítenék, akkor rövid idő alatt annyi kávéház lenne Teheránban, mint ahány mecset van”. A statisztikák szerint mecsetből 2 ezer van ma az iráni fővárosban. Kávéházból körülbelül 80. Igaz, két évvel ezelőtt még csak 20 volt.
Fasid Aszlani egy észak-teheráni kávéházban arról beszél, hogy az ilyen helyek elszaporodása azt a változást tükrözi, ami végbemegy az iráni társadalomban. Ahol évszázadokig a tea jelentette a forró italt. Most sok teázó profilt vált: lépést akar tartani az ország 76 millió lakójának több mint felét kitevő 30 év alattiakkal. És nagy sebességű ingyen wifit kínálnak, ami Iránban nagy vonzerő. A hatóságok egyébként az 1979-es iszlám forradalom után betiltott hangos nyugati zenét is eltűrik a kávéházakban.
A gyeplő lazítása egyébként már Roháni megválasztása előtt elkezdődött. A kávéházak, amelyek közül az elsők egyébként még az 1920-as években nyíltak meg Teheránban, 2011-ben kezdték reneszánszukat: két évvel Ahmadinezsád elnök ellentmondásos újraválasztása után.
Egy másik kávézóban, a Gandhi utcában, a 21 éves festőnövendék, Anehita Kazemi annak örül, hogy a barátaival végre találtak olyan menedéket, ahol szabadon együtt lehetnek. “Nyugodtan beszélhetünk galériákról, filmekről vagy hírességekről. Ezt korábban csak a parkokban vagy a lakásokon tehettük meg”.
A kávéháztulajdonosok szövetségének egyik vezetője szerint fontos, hogy randihelyként is működnek ezek a helyek. Webes újságírók azt mondták az AP-nek: kevesebb a kötöttség itt a nemek közti kapcsolatokban, mint bárhol másutt az iráni társadalomban. A középosztály fiataljai pedig új életstílust keresnek. Nem kell nekik a szüleiké.
A kép egyébként, mint az iráni élet bármely szintjén, itt sem fekete-fehér. A konzervatívok és a mérsékeltek harca itt sem pihen. Januárban azért zárták be az egyik népszerű teheráni kávéházat, a Prágát, mert a hatóságok elrendelték, hogy minden helyen biztonsági kamerákat kell elhelyezni, és a felvételeket kötelező kérésre átadni nekik. A Prága menedzsmentje azt mondta: nem akar ilyen orwelli rendelkezésnek eleget tenni. Inkább lehúzza a rolót.