November 28-án egész Ammán városát ellepték a tüntetők. Az iszlamista prédikátorok, a Muszlim Testvériség, de néhány szunnita törzs felhívására is százak utaztak fel a fővárosba, és a pénteki ima nem csak a kormány, hanem egyenesen Abdullah király elleni tüntetésbe csapott át. Habár ez az eset nem keltette fel sem a nyugati, sem az Öböl-menti média figyelmét, fontos üzenetként szolgált nem csak Jordánia, hanem a régió számára is: néhány arab országban a Muszlim Testvériség korántsem elhanyagolható tényező, és még mindig képes társadalmi tömegmegmozdulásokat szervezni és végrehajtani.
A tüntetés kiváltó oka az volt, hogy november 20-án a jordániai rendőrség letartóztatta Zaki Bani Irsheidet, aki a jordán Muszlim Testvériség egyik vezetője. Ez a letartóztatás még Abdullah király azon rendelete előtt történt, amelyben hadbírósággal fenyegette meg azokat, akik az Iszlám Állam terrorcsoport nevében toboroznak, szélsőséges prédikációkat tartanak, és azoknak sem kegyelmez, akik csatlakoznak valamelyik szélsőséges szervezethez. Ugyanakkor a letartóztatást sokáig igyekeztek titokban tartani, és a helyi újságok szerint Irsheid nevében és adatlapjára írtak ki bejegyzéseket, hogy úgy tűnjön: a vezető még mindig szabadlábon van, és aktívan politizál.
A helyzet pikantériája, hogy Irsheidet pont azért tartóztatták le, mert a Facebookra olyan üzeneteket és kiírásokat posztolt, amelyekben az Egyesült Arab Emírségeket szidta azért, mert listát tettek közzé arról, hogy a hatóságok mely szervezeteket tartják terrorista csoportoknak, és köztük volt a Muszlim Testvériség is. A vád szerint Irsheid “ártott az emírségi-jordán kapcsolatoknak” és „gyűlöletbeszédet tartott”, amelyben az emírségiek elleni támadásra bujtogatta a követőit. A Muszlim Testvériség a „szólásszabadság sárba tiprásával” vádolta meg a kormányt, és szövetkezve néhány jordániai törzzsel „rezsimellenes tüntetést” hirdetett meg november 28-ra.
Ammán meglepődött a tüntetés méretén és intenzitásán, s azonnal hozzálátott ahhoz, hogy megakadályozza az elégedetlenség eszkalálódását. Nem ez volt az első eset, hogy Jordánia vezetői aggódtak országuk területi integritása és biztonsági helyzete miatt. Az Iszlám Állam Moszul elfoglalása után megindult az iraki-jordániai határ irányába, és egymás után foglalta el a határ menti településeket. A Jordan Times napilap lehozta, hogy – iszlamista forrásokra hivatkozva – az ISIL-nek “megvan az ötödik hadoszlopa” az arab királyságban, melynek tagjai „felszabadítóként” várják már a dzsihadistákat. A jordániai hadsereg teljes harckészültséget rendelt el a keleti határokon állomásozó csapatoknál, és a kormány jelezte, hogy felkészült az esetleges határvillongásokra, s végső soron akár a rendkívüli állapotok bevezetésére is.
Ammán ezért rögvest Irsheid letartótatása után elutasította azokat a vádakat, melyek szerint olyan folyamatok vették volna kezdetüket Jordániában, mint Egyiptomban és az Öbölben, vagyis a Muszlim Testvériség betiltása. December 3-án Abdullah Enszúr jordániai miniszterelnök a jordániai Muszlim Testvériség politikai/fegyveres szárnyának tartott Iszlám Akció Frontja három prominens vezetőjével találkozott, és igyekezett meggyőzni őket arról, hogy Irsheid letartóztatása nem politikai okokból történt.
Közel-keleti elemzők szerint eddig is sok probléma feszült a Muszlim Testvériség és a kormány között. A Testvériség helytelenítette, hogy Ammán nem állt a palesztinok mellé, hanem inkább közvetített Izrael és a Fatah között, amikor zajlottak az al-Aksza mecset körüli összecsapások. A szervezet képes volt bojkottálni néhány törvénytervezet elfogadását a parlamentben, ráadásul kizárta a saját mérsékeltjeit is, akik megpróbáltak közvetíteni a kormány és a Testvériség között. Ezenfelül azzal vádolja “személyesen” II. Abdullah királyt, hogy „meghajol Egyiptom, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek akarata előtt”, hisz ők akarják a jordániai Muszlim Testvériséget betiltani.
„Ez a konfliktus a Muszlim Testvériség és Ammán között már húsz éve fennáll, ezért önmagában nem újdonság. Ugyanakkor az Iszlám Állam teljesen új helyzetet teremtett, és most óvatosan kell a királynak lavíroznia, mert egy rossz lépés könnyen a monarchia bukásához vezethet ” – nyilatkozta az al-Monitornak Abu Rumman közel-keleti szakértő. Az interjúban figyelmeztette a kormányt, hogy Bani Irsheid elítélése „olaj lehet a tűzre”, és nem kis válságot hozna magával, mert ebben az ügyben tökéletes egyetértés van az ország összes iszlamista szervezete és politikai pártja között: mindegyik támogatásáról biztosította az iszlamista vezetőt.
A kép forrása: Europress/AFP