Húshiány, hideg és infláció a “Kalifátus” legnagyobb városában

Az olaj ára mindenütt csökken, de a “Kalifátus” legnagyobb városában, az iraki Moszulban egyre drágább. Már amikor van: gyakori az áramszünet és a benzinhiány. De a tűzhelyeken nincs is mit főzni, mert eltűnt a piacról a bárány és a csirke – vagy olyan drága, hogy kevesen tudják megfizetni a kétmilliós városban.

 

 

 

 

3000 dinár /2,5 dollár/ volt két tucat tojás, amikor a dzsihádisták elfoglalták Moszult júniusban. Ma 6000. Már amikor van. Régebben ugyanis a város körüli falvak síita lakói hozták a piacra a bárányokat és csirkéket. Csakhogy a szunnita dzsihád harcosok őket eretneknek tekintik. Sokat megöltek közülük, a többiek elmenekültek. A helyieknek meg maradt a húshagyó menü: a többség rizsen és lencsén él. Nem mintha a rizs olcsó lenne: egy zsák ára 20 ezer dinár volt a Kalifátus előtt, most 75 ezer. Nem épp az az “igazságos és méltányos, Allahnak tetsző rend”, melyet a Kalifa ígért Moszulnak, amikor katonái elfoglalták a várost.

Miért e gazdasági csőd alig fél évvel a hatalom átvétele után? Az első ok: az amerikai bombázások, melyek kiszorították a “Kalifátus” katonáit az olajmezőkről. Ott olcsón jutottak olajhoz, melyet aztán csempészutakon külföldre juttattak, és ott jó pénzért eladtak. És ezen kívül el tudták látni a hazai piacot. Most nincs olaj és nincs pénz. A Kalifátus megpróbál olajat hozni Szíriából. Csakhogy ott más az oktánszám. Ezért aztán a tűzhelyek egyre-másra a levegőbe repülnek Moszulban.

A másik ok a “Kalifátus” katasztrofális gazdaságpolitikája. Először is nincs munka, nincs fizetés. A családok a megtakarításaikból élnek. A bankok bezártak, nincs pénz sem. A bolhapiacon lehet lopott holmit szerezni olcsón: a kifosztott keresztény és síita házak értékeit árusítják ott. De vevő nemigen van. A közvélemény elítéli a rablást, és fél attól, hogy az elűzött síiták, keresztények és jazidik egyszer majd számon kérik az ellenük elkövetett bűnöket.

Jelenleg szunnitáknak és araboknak kell lenniük azoknak, akik élni akarnak a Kalifátusban. A határon mindenütt szigorúan ellenőrzik a teherautósofőrök személyi okmányait. Ha nem szunnita és nem arab, akkor be sem engedik. Aki viszont belép, azt jól megvágják: általában ezer dollárt kérnek a teherautó tulajdonosától, ha árut akar vinni Moszul piacára. Ilyen áron nincs sok önként jelentkező. Ráadásul van, amikor nem érik be ennyivel: hiába fizeti ki a kereskedő a “vámot” a határon, Moszulban újra le kell perkálnia ezer dollárt a piac felügyeletének.

Mindehhez még közeleg a tél: Moszulban már fűteni kellene, ha lenne mivel. De az emberek tudják: a “Kalifátus” szíriai területein a családok korábbi életszínvonaluk tizedén, ha vegetálnak. De panaszkodni nem panaszkodnak. A rendőrség ugyanis kiválóan működik. Gyakori a nyilvános korbácsolás a sárija be nem tartása miatt. Nem ritka a kivégzés sem. A fiatalokat pedig arra buzdítják: lépjenek be a “Kalifa” seregébe. Ott kapnak pénzt és feleséget. Igaz, hogy olykor golyót is, de a “Kalifa” katonája biztos, hogy a mennybe jut – ígérik a “Kalifátus” legnagyobb városában, a kétmilliós Moszulban.

(Photo:GettyImages)

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez